Kiss József

Röviden:
Mindenkit bátorítok, hogy forduljon pszichológushoz legalább egyszer az életben, és ha valakinek közel van vagy jó az online megbeszélés is, akkor bizalommal foglaljon időpontot Kiss József pszichológushoz.
Ha meg valamiért csalódnának benne, akkor se adják fel, hanem beszéljék meg és annak függvényében folytassák (akár másvalakivel) az elkezdett munkát, mert "egy kísérlet nem kísérlet", ahogy az én szakmámban mondani szokták. (Sose fogom elfelejteni a kedves reakcióját, amikor elmondtam, hogy volt olyan időszak, amikor "csapnivaló pszichológusnak" gondoltam, de ez teljesen megváltozott azóta.)


Bővebben:
Józseffel egy többrétegű, elég mély lelki, személyiségbeli, szakmai és talán kapcsolati válság (kiégés?) miatt ismerkedtem meg, ami munkaképtelenséget és testi panaszokat, kimaradozó étkezést, betegségtudatot is okozott már. Elég közel álltam ahhoz, hogy kórházi ápolásra szoruljak, de utolsó pillanatban, férjem támogatásával összeszedtem az összes erőmet és foglaltam időpontot, amit szerencsére nagyon gyorsan is kaptam. Vissza szerettem volna kapni a régi dolgozni, tanulni akaró énemet, koncentrálóképességemet, memóriámat, erőmet, kiváncsiságomat, hogy befejezhessem a doktori fokozathoz a munkát, és felkészülhessek a nagy életre; ezért fordultam hozzá segítségért.

A honlapja, és az itteni vélemények és kérdésekre adott válaszai alapján úgy ítéltem meg, hogy valószínűleg megfelelne az én intellektualizált magas elvárásaimnak, és reménykedtem benne, hogy tud segíteni kicsit előrelendülni a megrekedt életemben. Az első levele meg is nyugtatott, hogy valószínűleg hasonló hullámhosszon leszünk.
Az első találkozás online volt, utána többnyire személyesen, de néha elutazások alkalmával online is beszélgettünk.
Számomra nagy pozitívum volt, hogy kínos szituációktól (kellemetlen felszínes beszélgetésektől) mentett meg azzal, hogy minden ami foglalással és fizetéssel kapcsolatos volt, azt online lehetett intézni, és egy év alatt egyetlen egyszer se kellett telefonon beszélgessünk, amitől mindig szorongok, akkor is, ha ismerőssel kell beszélnem. Ha valami változást akartam bejelenteni, akkor emailben vagy smsben tökéletesen el tudtam intézni, sose volt semmilyen akadálya egymás megértésének. (2 késéssel kezdődő alkalom fordult elő, amit ő is és én is szerencsére rugalmasan és megértéssel kezeltünk, amikor valamelyikünkkel előfordult.)

Igazi úriember, minden szempontból, úgy környezetében, megjelenésében, mint az ügyfélhez való hozzáállásában. Semmi hivalkodás, önfényezés, giccs, sallang, sznobizmus, rasszizmus és társai. Cserében otthonos, egyszerű elegancia, szerénység, türelem, tolerancia, barátságos mosoly, kedvesség, fiatalosság és néha, amikor lehet, humorosság árad belőle. (Egyéni dolog, kinek milyen humor jön be, nekem bejött az övé, mert kicsit azonosulni is tudtam a stílusával.)

Kellemes, letisztult, minimalista, otthonos, meghitt, bizalmas légkört éreztető környezetben zajlottak a beszélgetések, a nekem megfelelő, általam választott időpontokban és gyakorisággal. Ahogy beléptem az ajtón, mintha más világba csöppentem volna, ahol semmi más nincs rajtunk és a legszükségesebb dolgokon kívül, ahol megnyugodhatok ha zaklatott vagyok, kettesben lehetek önmagammal, és előbb-utóbb minden gondom, bánatom elő tud bújni és később elmúlik. Online nekem hiányzott ez a meghittség, ezért jobban szerettem és számomra hatékonyabb volt lehetőleg személyesen járni.
(Talán amit hiányoltam, egy picit tágasabb tér természetre vagy az égre néző ablakkal, vagy egy kicsit vidámabb, színesebb berendezést vagy egy élő színes virágot, zöld növényt is el tudnék képzelni a szobában az életre való motiválásként, de ez lehet a bizalmi érzés rovására ment volna, illetve mivel főleg őszi és téli időszakban jártam késő délutáni órákban, a fény amúgy se lett volna természetes. Vagy lehet volt, csak a beszűkült látóterem miatt nem vettem észre.)
Szerintem érezhetően mély érzésű ember, akinek a jelenléte és hallgatása, esetleg néha a reakciói azt az érzést keltették bennem, hogy nem csak azért olyan nagyon empatikus és megértő, mert ez a szakmájának a fő feladata, és nagy tudása és gyakorlata van benne, hanem mert tényleg olyan is mint egyéniség vagy talán csak hasonlóan gondolkodik hozzám, és ezért könnyebb volt megtalálni a közös hangot, kapcsolódni egymáshoz, mint az átlag emberekhez sikerülni szokot.
 Miközben jobban megnyíltam és alaposabban megismerhetett, többször is éreztem / sejtettem nonverbális ommunikáció révén valódi, őszinte és mély együttérzést részéről a tőlem hallott történetek kapcsán, akkor is, ha nem feltétlenül akarta kimutatni. Ennek a magamban való tudatosítása és a bevallott holisztikus látásmódja óriási megerősítést adott nekem, és érezhetően növelte a belé vetett bizalmamat és a hitet abban, hogy sikeres lesz a közös munka, akármennyire is lassú a folyamat. (Jó munkához idő kell...)
 
Az eredmény váratott magára, nem volt olyan egyből működő módszer, ami gyors eredményt hozott volna. Az első hetekben talán még rosszabbul is voltam, mint előtte, majd túl voltam az esküvőnkön, és lassan kicsit javulni kezdett az állapotom. Akkor újból nekilendültem, és összeszedtem a gondolataimat, hogy hogyan tovább, és kifejeztem majd leküzdöttem az elégedetlenségemet. Vagy kétszer újra is kellett kicsit tervezni, átbeszélni a szándékokat, de abszolút megérte a hosszú és néha szenvedős munka, mert végül eléggé gyökereiben változott meg az önértékelésem és az élethez, az emberekhez való hozzáállásom, illetve sokat haladtam önismeret terén. És nekem ez a legnagyobb öröm, hogy a gyökerekig tudtunk lenézni, és ott oldódtak meg azok a problémák, amikre sok réteg giccses máz és szenny rakódott az életem során.
 Az eredmény azt hiszem magától beszél: 7 hónap után álmomban megláttam a pillangót, aki kivergődte magát a bábjából és színes szárnyaival el tudott repülni a szorongató közegéből, és pár hónap múlva ez meg is valósult; a "terápia" végére lassanként félre tudtam tenni valamennyire azt a nehéz álarcot, amivel mászkáltam a világban gyerekkorom óta; letisztulva és megkönnyebbülve kezdtem mozogni, érezni, képviselni magam; csökkent a tudatalatti dühből és elfojtott érvényesülési vágyból eredő passzív-agresszív (és néha ön- és másokat bántó, károsító) viselkedésem; el tudtam engedni a 23 éve növesztett hajamat, ami csak lehúzott; és a szorongások és a testi feszültségek is olyannyira oldódtak, hogy egészségügyi és kapcsolati szinten is javultak a dolgok több téren is. (A torokfájdalmak, nehézlégzés, és reflux-szerű tünetek hirtelen csökkentek le, a mellkasi, állkapcsi és kismedencei feszültség, merevség is, ami észrevétlenül rosszabbodott évek óta, szintén csodásan enyhült/elmúlt, és a hormonális egyensúly is úgy tűnik, kezd jobban beállni, aminek egyik kedvező hatása a bőrproblémák és a libidó javulása is.)
 
Nőként férfi pszichológushoz járni nem volt tervezett választás, csak intuitív. Egész életemben jobban tudtam férfiakkal egyetérteni, - racionalizálási és intellektualizálási hajlamaim miatt -, így nem tűnt furának, hogy férfival osszam meg a lelki gondjaimat se. Emiatt sajnos lelki és részben testi traumáim is adódtak korábban, amik a férfiakba és emberekbe vetett bizalmamat tönkrevágták, és amin szerencsés véletlen, vagy sorsszerűség, nem tudom, de Józseffel rengeteget "dolgoztunk". Eddig úgy tűnik ezek a traumák átbeszélése, illetve a velük kapcsolatos indulataim áttétele és megoldása hozta a legnagyobb sikereket is. Nem ezt vártam tőle, nem ezt tartottam a legnagyobb gondnak, de mégis ez tartott vissza eleinte a haladástól és ez oldozott fel végül teljesen (több lépésben).
Nyilván, a női oldalamra, szerepre kevésbé esett hangsúly, kevésbé fejlődött tudatosan, talán emiatt legközelebb női segítőt is felkeresek, de érdekes módon az önismeret és ezen traumák valamilyen szintű lazítása közvetve azt is magával hozta, hogy nőként is másképp tekintek magamra mint korábban, és a kapcsolatomban is jobban, nőiesebben érzem magam (egyáltalán képes vagyok már feleségként gondolni magamra, és nem csak egy társas nőre).

A felismerések megerősítettek abban, hogy abszolút rendben vagyok, hogy nem csak én gondolkodom furán, hogy nincs velem semmi komoly baj, csak talán más az operációs rendszerem, vagy másképp van bekötve az agyamban a hálózat; hogy rendben van az, ha valaki nem szereti a felületes, látszólagos érzelmeket, hogy rendben van érzelmeket megélni, rendben van a mélységbe nézni, és mély érzelmekre tartani igényt, mert validak és jogosak, bármilyenek is lennének, és rendben van elutasítani a felszínességet, stb.

 Lehet, hogy nem mindenkinek ez az önismereti mélység válik be, vagy valakinek túl ijesztő leásni a gyökerekhez, és inkább a jelennel foglalkozna csak, az is rendben van. Nem vagyunk egyformák, az igényeink sem azok. Józsefet szeretettel ajánlom mindenkinek, aki szeretne változni, változtatni az életén, mert meggyőződésem, hogy akár pár alkalomra van szükség, akár hosszú távú munka lesz, ő kitartó lesz, és nem rajta fog múlni a sikeresség, hanem a hozzá forduló személy szándékain és elhivatottságán. Mert a munka nagyrésze egyéni és személyes (esetleg páros párkapcsolati tanácsadás esetében), a pszichológus csak egy mankó és iránymutató, pozitív szemléletű és támogató környezet (ami a munkahelyeinken, mindennapi életünkben sokszor elérhetetlen és nagyon hiányzik ahhoz, hogy jól legyünk.)
 
Én biztos, hogy sokat tanultam tőle és magamtól is a folyamat során, és szeretem azt hinni, hogy ez őrá is igaz, azaz nem bánta meg, hogy talán túl hűen ragaszkodtam hozzá és olyasmit kellett vállalnia velem, ami nem egészen illik a szakmai hitvallásába. Nem rázott le azzal, hogy forduljak másvalakihez (bár rettenetesen féltem ettől), és nem is várta el pénzéhesen, hogy mindenképp folytassam vele a munkát a végtelenségig. Teljesen rám bízta, kit választok, és amikor úgy látta, akkor tisztességesen felajánlotta, hogy közös megegyezés esetén a folyamat sikeresen lezárható, amit ezúttal is nagyon értékelek és hálásan köszönök! Mint ahogy azt is, hogy őszintén beismerte, hogy mely területeken lenne jobb más szakemberhez fordulni, mert a képességei végesek, és nem mindenre ő a jó megoldás.
Olyan módszereket is sikeresen alkalmazott, amik nem a leggyakrabban általa használtak közé tartoznak, de segítettek végül abban, hogy meglássam a pillangót, ami remélem, hogy az esetleges nehéz kihívások ellenére is, számára is ugyanolyan nagy szakmai sikerélmény és pozitív tapasztalatszerzés volt, mint számomra. A naplózás és kognitív átkeretezés amire tanított látszólag haszontalan volt eleinte, de most utólag sikeresen tudom már alkalmazni hétköznapokban, nagyobb erőfeszítés nélkül is, úgy hogy az se volt teljesen hiábavaló. A relaxáció pedig hatalmas "élmény" volt első alkalommal is, de többször is gyakoroltam, és mindig jó visszahallgatni.

Végszóként: Ahogy mi, vaskalapos, "vastagnyakú kálomisták" mondjuk... Áldás, békesség! (Az életére, és főleg a munkásságára, mert nagy szükség van ilyen kiváló szakemberekre mint József is.)

Magánéleti és karrierépítési dilemmákkal, szorongásos problémákkal fordultam pszichológushoz. Kiss József személyében egy rendkívül felkészült szakembert ismerhettem meg. Az általa megmutatott különböző technikákat (pl. relaxáció, napló stb.) a mai napig eredményesen használom. A beszélgetések során bármely felmerülő problémával kapcsolatban tudott biztató, előremutató tanácsot adni. Minden alkalom kellemes légkörben zajlott, külön kiemelném empátiáját és jó humorát. Maximálisan elégedett vagyok, bátran ajánlom József személyes és online tanácsadását is.

Néhány másik szakemberrel is beszéltem amikor úgy éreztem, hogy nem tudok egyedül megbirkózni a depresszióval de teljesen nyilvánvaló volt az első alkalom után, hogy Józseffel fogunk tudni a leghatékonyabban együtt dolgozni. Nyitottsággal és érdeklődéssel fordult felém, nem próbált azonnal belegyömöszölni valamilyen fiókba, hogy aztán az alapján 'kezeljen'.

Rugalmasan alkalmazkodott ahhoz, hogy adott időszakban éppen milyen problémák voltak számomra inkább fókuszban és éleslátóan, őszinteséggel és empátiával támogatott abban, hogy megbirkózzak velük.

Olyan módszereket adott a kezembe amik a jövőben is segíteni fognak, és lehetővé tette, hogy önállóan is tudjak a céljaim felé haladni. 

Mindenképpen ajánlom azoknak akiknek az életét megette a covid, egy rossz párkapcsolat, a munkahelyi stressz vagy az hogy mindenki másnak jobb barátai próbálnak lenni, mint saját maguknak.