Tanulási zavarok

Minden szülő arra vágyik, hogy gyermeke sikereket érjen el az iskolában. Az írás-olvasásban és a számolásban jelentkező nehézségek nem csak a gyerekek dolgát nehezítik meg, hanem a szülőknek is feladják a leckét. Szeretnék néhány praktikus tanáccsal szolgálni a szülőknek arról, mire is érdemes odafigyelni, hogyan segíthetik tanulási problémákkal küzdő gyermeküket az iskolában. A gyakorlás nem segít? Az egyik leggyakoribb tévedés a szülők – és gyakran a tanítók – részéről, hogy azt gondolják: többet kell gyakorolni az olvasást, írást, számolást, - egyáltalán az éppen aktuális tananyagot - attól majd fejlődik a  gyerek. Nos, bármilyen meglepő, ez nem így van. Jó, ha tudják, hogy a tanulási problémák a normál intellektusú gyerekeknél valamilyen részképesség gyengesége miatt lépnek fel. Az írás-olvasás és a számolás olyan komplex tevékenységek, amelyek többféle képességünket és agyi funkciónkat veszik igénybe egyidejűleg. Ki gondolná például, hogy a térbeli (síkbeli) tájékozódás és a térirányok ismerete, felismerése szükséges ezekhez a tevékenységekhez. Vagy hogy a szavakon belül az egyes betűk, hangok megkülönböztetése külön képesség, akárcsak a sorrendiség felismerése. Mindez azt jelenti, hogy amíg a problematikus részképességet nem fejlesztjük, addig maga az olvasás, írás vagy számolás sem lesz jobb színvonalú. A gyakorlás önmagában tehát nem segít. A nehézséget okozó tevékenységek gyakoroltatása azért sem célszerű, mert nagyon rossz hatással van a gyerekek tanulás iránti motivációjára. Senki sem szereti azt csinálni, ami nem megy neki – a gyerekek is így vannak ezzel. Akinek tanulási problémás gyereke van, tudja, mennyi alkudozást jelent, hogy a nebulót leültessék az asztalhoz olvasni vagy leckét írni. A kudarc folyamatos megismétlése a gyerek gyengeségeire fókuszálja a figyelmet, és rombolja a gyermek önértékelését. Nem mellékesen állandó frusztráció forrása a szülő számára is.

Lassabb tempóban

A részképesség-gyengeség másik következménye, hogy a kieső funkció miatt az idegrendszer kompenzál, ami túlterhelődéshez, fáradékonysághoz vezet. Sok diszlexiás gyereknél látjuk, hogy nem tudja kiolvasni helyesen a szavakat, de megpróbálja kikövetkeztetni, hogy mi is lehet az a szó. Ez nagyon praktikus megoldás, de plusz feladatot jelent az olvasó gyereknek. Gyakori tapasztalat, hogy a tanulási zavarokkal küzdők nem tudnak hosszan figyelni, éppen a gyorsan bekövetkező túlterhelődés miatt. Ezért van szükségük több időre a feladatok megoldásához, vagy haladnak lassabb tempóban az írás-olvasás vagy a számolás elsajátításakor. A fáradékonyságra egyébként még középiskolás, sőt egyetemista korúaknál is figyelni kell. Nem könnyű megbékélni azzal, hogy a gyermekünk nem halad a többiekkel azonos ütemben egyes készségek elsajátításában. De ne nehezítsük meg a dolgát azzal, hogy elégedetlenkedünk a teljesítményével.

Mit tehet a szülő?

Az iskolába járás tanulási nehézségek nélkül is megterheli a szülő-gyerek kapcsolatot, mivel a házi feladat elkészítése és az otthoni tanulás nem mindig zökkenőmentes, így ezek felügyelete nem tartozik a hálás szülői feladatok közé. Különösen szorongatóvá tud válni a teljesítménnyel való állandó foglalkozás a gyermek és a szülő számára egyaránt. Ezért a szülők feladata ilyenkor az, hogy biztosítsák szeretetükről gyermeküket, töltsenek minél több kellemes időt együtt, és csak annyit foglalkozzanak a tanulással, amennyi feltétlenül szükséges. Nagyon fontos, hogy legyen a gyermeknek olyan elfoglaltsága, amiben ügyes és sikerélményhez jut: sportoljon, járjon valamilyen szakkörbe, rajzoljon, énekeljen, stb. Egyáltalán csináljon valamit a saját örömére, a teljesítmény kényszere nélkül. Ugyancsak fontos, hogy a szülők észrevegyék és hangsúlyozzák a gyermek pozitív tulajdonságait, erősségeit, valamint hogy tudatosítsák magukban és gyermekükben, hogy mi emberek nem vagyunk egyformák, mindenki másban ügyes, és mindenkinek vannak gyengeségei.