A kérdés
Jó estét! Gyermekkoromban voltak kényszerességre utaló viselkedéseim, aminek központjában halálfélelem volt.1 hónapja egy ártalmatlan dologról bevillant az egész gyerekkori dolog. Sajnos bepánikoltam és magamba tartottam a dolgot, úgy próbáltam túl lenni rajta, hogy rákerestem a neten a tünetekre, hogy kizárjam magamnál a kényszerbetegséget. Sajnos elég sok történetre találtam, de aznap éjjel már nem is aludtam, folyton ezen járt az agyam, hogy mit fogok tenni, ha vissza jön, mi lesz az életemmel.Másnaptól elkezdtem a tüneteket figyelni magamon, próbáltam harcolni ellenük,de ahogy teltek a napok egyre nagyobb betegségtudatom lett, és motivációmat is elvesztettem, magamba fordultam.Nem tudom, hogy be lehet-e ezt ennyire beszélni (sajnos van bennem hipochondria), vagy tényleg betegséggel állok szemben. Már minden gondolatom az ettől való félelem. Nagyon aggódom, félek, hogy majd betartom a dolgokat és megbolondulok, emiatt elveszítek mindent. Szeretnék egy kis útmutatást kérni. KöszönömA pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Bernadett! Gyermekkorban a halálfélelem gyakori, ahogy az is hogy "rituálékat" találnak ki a szorongó gyermekek. Az Ön felnőtt kori szorongása, leírása alapján nem kényszerbetegség, valószínűleg, inkább szorongásos zavar, amely jól kezelhető. Ha mégis kényszerbetegsége alakulna ki (OCD), arra is létezik megfelelő terápia, ne féljen. Ajánlom, hogy keressen fel. A kényszerbetegség egyébként nem a klasszikus "megőrülés", a kényszerbetegek nagy része képes a mindennapi tevékenységeit ellátni, sőt, a normalitás és a kényszer határán lévő tünetek (többszori ellenőrzés, dolgok megszámolása. stb.) nagyon gyakoriak. Tisztelettel: Kiss József.
