A kérdés
Kedves Válaszadó! Első benyomásom a páromról az volt, hogy színészkedik, nem hiteles, de később megnyílt és sok mindent elárult magáról, a gyermekkoráról, például hogy nem kapott megerősítést és nem ismerték el a teljesítményét. Időnként arrogáns, a saját érdekein kívül mást ritkán vesz figyelembe, nem kér bocsánatot, de láthatóan szorong, mindig meg akar felelni, jól teljesíteni, de ezt igyekszik elfedni. Észrevettem, hogy manipulál, büntet azzal, hogy nem keres, semmibe vesz, bizonytalanságban tart. Húszas éveiben járó nő vagyok, ez az első hosszabb kapcsolatom, néhányszor jártam pszichológiai rendelésen étkezési zavar miatt, ez megszűnt, de más problémáim is vannak, bizalommal, önértékeléssel... Ez így nem jó. Viszont mivel nekem is nehéz gyerekkorom volt, nem szeretném hagyni, csak mert nehéz. De szenvedni sem. Van rá mód, hogy segítsek számára felismerni a problémát? Javíthatnék a kapcsolatunkon? Meddig egészséges kitartani, honnan tudjam hol a határ, ahol már magamnak ártok?A pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Orsolya! Véleményem szerint, mivel mindketten nehézségekkel küzdenek, érdemes lenne segítséget, párterápiát keresniük. Beszéljenek a problémáról, javaslom, gondolja át, figyelje meg, mi zavarja önt leginkább, és kérje a párjától, hogy ezen dolgozzanak. Mondja meg kereken, ez és ez nekem rossz, ezen változtass. Nem szeretném megmondani Önnek, meddig érdemes egy olyan kapcsolatban maradni, ahol időnként szenved, ön tudhatja, érezheti leginkább, mennyit bír el és mennyire szereti a másikat. Ma inkább tendencia kilépni a kapcsolatokból, ennek ellensúlyozására általában javaslom, érdemes energiát fektetni minden helyzetbe, mert ha tud a szituáción javítani, azáltal, hogy ön önérvényesítőbb, az természetesen jó, ha nem ér célt ebben, akkor pedig legalább a nyíltságot gyakorolta. Sok sikert! Kiss József