A kérdés
Férjemmel élek szüleimmel és bátyámmal. Kezdetben szép volt minden, de mióta összeházasodtunk bonyolult lett minden. Bátyám és a férjem már régóta nem kedvelik egymást, már mindegy is miért. Tudom ebben a családban mindenki hibás, nem tökéletes a kommunikációnk.Régóta nem funkcionálunk úgy mint összetartó család. Terhes vagyok, bent dohányoznak (nyitott ablaknál) többnyire( néha már anyuék kimennek), férjem szólt a bátyámnak, hogy ha teheti inkább kint dohányozzon legyen másokra tekintettel. Ebből olyan nagy vita lett, hogy férjem másokat is megbántott, anyu mondta, hogy ezt jól elértük (a férjemmel) ugyan is bátyám már el fog kötözni, hamarabb mint, gondolta. Így kijelentette, hogy nem érdekli semmi, már a fia és a lánya is lassan megszűnik létezni neki. (testvérem barátnőjével is volt rengeteg vita, aki már azóta nem is jöhet hozzánk) Párommal felújítunk egy házat és amint tudunk elköltözünk. Nekem nagyon nehéz, két tűz között vagyok, nem tudom magam elkülöníteni a családomtól.A pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Andi! Nyilvánvalóan a családjában komoly feszültségek vannak, nagyon nehéz lehet ez, gondolom, szeretné, ha jobb lenne a helyzet, hiszem mindenkihez kötődik. Azt hiszem, még leginkább a férjére tudna hatni, ezt javaslom, biztos van az a mód, ahogyan a bátyja el tudja fogadni a férje véleményét. Talán a férje sem a megfelelő módon mondta el a bátyjának, amit kért volna, hogy ne dohányozzon. Bármennyire nehéz, a férje lehet annyit meg kellene tegyen a béke érdekében -nem azért, amit mondott, hanem ahogyan mondta- hogy elnézést kér. Sajnos ez biztos nem oldja meg az összes problémájukat, úgy látom, az ön anyja nehezen viseli, hogy a gyermekei függetlenednek, a bátyja pedig nem jön ki az ön férjével. Talán az ön anyja fél, hogy egyedül marad majd. Ezt nem tudom megítélni.Az elköltözés jó irány, gyakran függetlenként élve könnyebb a szülőkkel kijönni. Véleményem szerint azt tudja még tenni, hogy mindenkivel igyekszik jó kapcsolatot fenntartani, ami nem jelenti azt, hogy elfogadja azokat a viselkedéseket, amelyekkel nem tud egyetérteni, de nyilván vannak olyan pozitívumok is az ön hozzátartozóiban, pl, az anyja kimegy dohányozni, amelyeket értékelhet és megköszönhet. Emberként elfogadhatja őket, ha tesznek is olyat, amivel nem ért egyet. Próbáljon türelmes lenni. Ezen kívül, ha megítélése szerint minden fél elég intelligens ehhez, akkor biztathatja arra a családtagokat, hogy egymással beszéljék meg a problémáikat, ne legyen ön a villámhárító. Önnek a baba miatt is nyugalomra van szüksége, ne most próbálja megoldani a családi konfliktusokat. Ezt talán még az ön bátyja is képes megérteni, hogy legyen türelmes az ön párjával, már nem sokáig kell kibírnia. Esetleg beszélhetne neki azokról a jó tulajdonságokról, amelyet ön értékel a párjában, elismerve azt is, hogy férje sem tökéletes. Sok sikert, kedves Andi! Tisztelettel Kiss József, pszichológusKiemelt szakemberek a témában
-
Kiss-Tóth Petra
Pszichológus, Szervezet és vezetőfejlesztő és munkapszichológia szakpszichológus
Budapest és Pomáz