A kérdés
Kedves Hölgyem/ Uram! Harmincas éveim elején járok, és abba a különös helyezteb estem, hogy beleszerettem az egyik nős kollégámba. Nagyon sokat dolgozunk együtt; nagyon jó csapat vagyunk, mivel az ő munkastílusa és gondolkozása közel áll hozzám; az elmúlt két évben lassan megismertem a személyiségét is. Kezdetben nagyra tartottam a munkához való hozzáállása miatt, aztán megkedveltem a humorát, a közvetlenségét; végül egészen baráti, pár hónapja azonban igen gyengéd érzelmeim lettek iránta. Sokat gondolkoztam, miért történt ez bennem; végül is úgy vélem, hogy benne megtaláltam azot a tpíusú embert és férfit, akit el tudnék képzelni magam mellett. Semmilyen módon nem szeretnék közeledni felé, szeretnék újra csak baráti érzelmeket táplálni iránta; és jó lenne, ha megszűnne a szüntelen rágondolási kényszerem. Egyszerűen ébredéstől elalvásig a gondoltaimban van, pedig rengeteget dolgozom, vannak barátaim, elfoglaltságaim, de lassan megbomlik az elmém ebben a helyzetben. Mit tehetnék?A pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Marianna! Úgy érzem, attól tart, hogy valamit mégis el fog követni, ami kívül esik az Ön kontrollján, hogy elveszti az uralmat Önmaga felett. Hogy akkor mi történne, mitől fél, azt Önnek kellene átgondolnia, Természetesen a szerelembe nem őrülünk bele. Érdekes, ahogy ön fogalmaz a címben: talán azt gondolja, érzi, hogy gyerekes felnőttként szerelembe esni? Vagy nagyon is vágyott erre csak nem számított rá? Egy fontos momentum kimaradt az Ön leveléből. Miért nem szeretne közeledni felé? Mit jelent, hogy közeledni felé? Azt mondja, baráti érzései vannak. Ha a férfi is barátja Önnek, talán meg is beszélhetnék. Ez nem jelent közeledést, úgy gondolom, neki is elmondhatja, hogy nem közömbös iránta, de nem akar többet. Miért gondolja, hogy Önnek kell feltétlenül eldöntenie, mi történjen? Úgy gondolom, kollégája is felnőtt ember, tud gondolkodni. Nem hiszem, hogy Ön felelős lenne a férfi kollégája esetleges döntéseiért. Véleményem szerint Ön csak a saját életét képes élni. Természetesen, ha úgy gondolja, nem akarja elmondani, ez is egy lehetőség, de több szenvedéssel jár. Ami a szerelmet illeti, ha valóban el akarja felejteni, egyszerűen ne gondoljon rá.Csak akkor a saját vágyai ellen dolgozik, tehát nem lesz könnyű. Szoktassa rá magát, hogy amikor eszébe jut, mondja magának hogy stop, nem. Üssön az asztalra, kezdjen valamibe. Esetleg átgondolhatja, mi szól amellett, hogy kapcsolatba kerüljön vele, és mi ellene. Írja le ezeket két oszlopba. Ez is segíthet valamelyest. Keressen olyan férfit, aki szabad, és tetszik Önnek. Végezzen több örömteli tevékenységet, ami leköti. Ha egy lépéssel tovább megyünk, minden szerelem valahol azt keresi, ami belőlünk hiányzik. Ami vonzza őbenne, az Önben is megvan, csak nem merte kifejleszteni. Törekedjen teljesebb életre, kezdeményezőbb életre. És ha minden kötél szakad, még jöhet, esetleg hozzám, önismereti terápiába is. Hiszen ezek a fenti "receptek" - bár tudom, hogy a honlap azt ígéri, segítséget kap, de nem én írtam a szöveget- meglehetősen általánosak, és nem biztos, hogy kezelés nélkül megfelelnek Önnek. Ezért jó a személyes találkozás, a valódi terápia. Ez nem kényszerbetegség, Kedves Marianna, annak alapján, amit írt. Ha annak gondolja és igaza van, (olvasson bátran utána a tüneteknek) akkor feltétlen javaslom a terápiát. Sok sikert! :-)
