Fóbiák

A fóbiák három csoportba sorolhatóak.

(1) Az agorafóbia a nyilvános helyeken való megjelenéstől való félelmet takarja. Akik agorafóbiában szenvednek, igyekeznek minden nyilvános helyet, eseményt. Gyakran a tömegközlekedési eszközökön való utazáshoz, hídon vagy alagúton autóval való átkeléshez, zsúfolt utcákon vagy áruházakban sétáláshoz kötődik a fóbia. Előfordulhat, hogy azokat a helyeket próbálják elkerülni az agorafóbiások, ahol pánikroham megjelenése esetén képtelenek lennének elmenekülni, vagy segítséget kérni. Ezekre a helyekre sokszor csak közeli rokon, ismerős segítségével képesek elmenni. Előfordulhat, hogy minél inkább kerülik a szorongást kiváltó helyeket, életterük egyre jobban beszűkül, a fóbia súlyosbodik, végül már a saját lakásukat sem képesek elhagyni.

(2) A szociális fóbia nemcsak a mások előtti szereplés vagy beszédtől való félelmet jelenti. A szociális fóbiában szenvedők tartós és ésszerűtlen félelmet éreznek minden olyan társas helyzetben vagy szereplési lehetőségben, ahol fennáll az esélye, hogy kínos helyzetbe kerülhetnek, vagy mások megítélhetik őket. Ezeket minden erejükkel igyekeznek elkerülni. A szociális fóbia speciális esetei lehetnek pl.: ha valaki retteg a mások előtt való evéstől, ivástól, ásítástól. A szociális fóbia sokszor késő gyermekkorban vagy serdülőkorban kezdődik.

(3) A speciális fóbiáktól szenvedők olyan tárgyaktól vagy helyzetektől félnek irracionális módon, melyek sem az agorafóbia, sem a szociális fóbia kategória alá nem tartoznak. A speciális fóbiáknak egyre növekvő számú fajtája ismert, létezik pl.: állatoktól (zoofóbia), alvástól (hipnofóbia), érintéstől (hafefóbia), járművektől (amaofóbia), fájdalomtól (algofóbia), nevetségessé válástól (katagelofóbia), szellemektől (fazmofóbia) való félelem. A félelem tárgyával kapcsolatba kerülve a személyek rettegést és azonnali kétségbeesést élnek át. A specifikus fóbiák többnyire gyermekkorban alakulnak ki, de bármely életszakaszban megjelenhetnek.

Bár a kezeletlen fóbiák jelentős mértékben megnehezíthetik a fóbiával küzdő személyek életét, szerencsére manapság már lehetséges hatékonyan kezelésük. A szisztematikus deszenzitizációval kezelt betegek megtanulnak a félelem tárgya mellett relaxálni. Az elárasztásos technika arra épít, hogy a fóbiás személyek, ha találkoznak félelmük tárgyával, megtapasztalják, hogy azok ártalmatlanok, és megszűnik a fóbiájuk. A modellkövetéses technika esetén a terapeuta szembesül a beteg számára félelemkeltő dologgal, a beteg pedig megfigyeli a helyzetet.