A kérdés
Tisztelt pszichológus! 30 éve vagyok pedagógus. Az utóbbi években egyre kevesebb örömöt találok az életben, a munkámban. Az egyre növekvő, sokszor túlzott elvárások, adminisztrációs terhek megkeserítik a mindennapjaimat. Halogató, depressziós, bizonytalan ember vagyok jelenleg, amit sokszor nem vesz észre a környezetem, mert próbálom palástolni. Elhanyagolom a körülöttem élőket, az otthonomat, alig várom, hogy a nehézségeimtől távol kerülhessek. Ez csak ideig-óráig ad felszabadulást, örömöt, mert hamarosan rádöbbenek, hogy nincs menekvés a problémáimtól. Most már ott tartok, hogy felismertem, egyedül képtelen vagyok továbblépni, ezért szeretnék segítséget kérni. Előre is köszönök minden tanácsot, javaslatot!A pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Hölgyem! Állapota mindenképpen kivizsgálást igényel. Amennyiben nem tud jól aludni, korán ébred, fogy vagy hízik, nem talál örömet az életében, forduljon szakemberhez. Depressziós is lehet. A kiégést elsősorban megelőzni kell, ha már kialakult, sokszor csak a munkahely változtatása segít. Javaslom, hogy a főnökével mindenképpen beszéljen a problémáiról, de előtte keressen fel egy pszichológust, vagy pszichiátert. A probléma felismerése és bevallása nagyon fontos lépés, gratulálok ahhoz, hogy fel tudta mérni, segítségre van szüksége. Csak így tovább, ne adja fel.Kiemelt szakemberek a témában
-
-
-
Dengyel Kinga
Klinikai szakpszichológus, Környezetvédelmi szakpszichológus
-
-
-
-
-
-
