A kérdés
Üdvözlöm! Éppen pszichológust keresnék, de nem tudom, melyik problémakörbe soroljam magam. Szakorvosi vizsgálatok alapján felmerült a generalizált szorongás, a pánikbetegség, a hipochondria és a PTSD (utóbbi, mint mindezek kiváltó oka) is. Úgy vélem, ezt nem az én tisztem eldönteni/kiválasztani, de sok pszichológus a PTSD-t nem említi a vállalt foglalkozási körei közt, de a többit igen. Melyik "kategóriára" érdemes leginkább szűrni, ha a fenti dolgok gyakorlatilag kéz a kézben járnak? Egy olyan szakember, aki csak pánikkal foglalkozik, elvállal úgy is, hogy feltételezhetően PTSD-ből ered a probléma vagy fordítva lenne inkább célszerű a keresés? Még sosem jártam pszichológusnál, így kissé bizonytalan vagyok. Válaszát előre is köszönöm!A pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Kérdező! Természetes, hogy bizonytalan, a diagnózisok között gyakran mi, a szakemberek is hezitálunk. Tudnia kell azt is, hogy a pszichiátriában gyakoriak a többszörös diagnózisok, illetve a tünetek átfedőek. Természetesen, ha terápiába jön, alapos diagnosztika és az Ön történetének és panaszainak a feltárása elsődleges fontosságú, és választ fog kapni a kérdéseire. Személy szerint izgalmasnak találom a PTSD-re vonatkozó kérdését, ez a kórkép régóta foglalkoztat, illetve dolgoztam a hadseregben, ahol volt módom több súlyos és kevésbé súlyos esetet gyógyítani. Tudnia kell, hogy a poszttraumás stressz nem "divatkórkép", kevéssé ismerik, a kollégák éppen úgy, mint a páciensek. Feltehetően ezért nem szerepel a szűrhető problémák között. Szakmailag nagyon érdekes a kérdés, amit feltett- hogy mi baja lehet- ugyanis egyre többen gondolják azt, hogy a gyermekkori stresszteli környezet olyan módon teszi érzékenyebbé az idegrendszert, hogy az felnőtt korban is könyebben észleli vészhelyzetnek a különböző szituációkat. Így a PTSD-nek lehet egy tartós formája is, amelyre aztán persze könnyen rakódhat rá felnőttkori traumatikus élmény, még komplexebbé téve a helyzetet. A kezelés ugyanakkor az élmény(ek)hez kapcsolódó érzések átdolgozásából és a reakciók megfelelő kezeléséből, csökkentéséből áll. Terápiás szempontból szerencsére kissebb a jelentősége annak, hogy mi a diagnózis, sokkal fontosabb, hogy Ön mennyire képes terápiás teljesítményre, mennyire elszánt, hiszen ez egy komoly közös munka. Amennyiben ez adott, a levele pedig azt mutatja, hogy Ön motivált, ez jó alap egy közös munkához. Általában 10-12 alkalom elég a kezeléshez. Válasszon szakembert, ha gondolja, én is szívesen a rendelkezésére állok. A telefonszámomat megtalálja az elérhetőségeknél is Sok sikert! Tisztelettel Kiss József
