A kérdés
Tisztelt Szakember! Van egy komoly életminőséget nehezítő problémám, ebben szeretném szíves segítségét, tanácsát kérni: Nagyobbik fiam harminc éves, ő homoszexuális, 42 kilogramm súlyú, értelmileg is igencsak gyengécske, önálló éltre (szülei nélkül) teljes mértékben alkalmatlan, azaz több sebből vérzik az "egyénisége". Ezt a lajstromot már vagy egy éve megfejelte azzal, hogy szó szerint egyik napról a másikra túlzott, kóros ragaszkodást mutat feleségemhez és hozzám. A napi 20-30 ölelés, simogatás rendszeressé vált. Egyedül nem tudja magát lekötni, mindig a sarkunkban van. Főleg a nejemet "tünteti ki" társaságával. Többször előfordult, hogy ment valahova, valamiért az udvaron, majd "játszásiból" hirtelen megállt. A fiam hátulról nekiment. Nevetséges szituáció volt, bár sajnos ez véresen komoly. Ha nincs a feleségem két méteres körzetében, olyan lehet az érzése, mintha létét valami veszélyeztetné. Ez a helyzet igen kínos, segítség, megfulladunk! Köszönettel: Hafner Zsolt, Miskolc.A pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves kérdező! Javaslom, hogy beszéljen a feleségével, és korlátozzák az öleléseket egy időpontra egy nap. Amennyiben olyan megnyilvánulást észlelnek, amelyet nem szeretnének akceptálni, korlátozzák az ölelések mennyiségét, amennyiben pozitív viselkedésmintát tapasztalnak, dícsérjék meg, helyezzenek kilátásba valami jutalmat. Fokozatosan növeljék és jutalmazzák a gyermeke önállóságát. A felesége pedig ne keverje össze a szeretetet, ami magában kell foglalja a fokozatos önállóságra nevelést is, a túlgondozással. Tisztelettel: Kiss József
