A kérdés
Kedves Uram, Kedves Asszonyom! Hogyan érdemes elkezdeni a feldolgozni a fájdalmakat? Gyerekkori lelki bántalmazásaimból (zéró empátia, hazugságok, lelki kihasználás..stb) fakadó dühöt és fájdalmat szeretném végre letenni; a célom, hogy végre megkönnyebbülhessek. 40 éves nő vagyok, nem fogok életem végéig szenvedni. Van egy barátnőm, aki nagyon empatikus, vele sokat beszélgettem a gyerekkoromról, megértett, nem ítélt el az érzéseim miatt, elfogadást sem kaptam otthon. Jó volt kibeszélni ezeket a dolgokat, jó érzés volt, hogy nem engem hibáztatott, végre kimondtam, hogy nem szerettek, nem fogadtak el; kimondtam, hogy ők már nem fognak megváltozni, nem is akarnak, nem szakítom meg velük a kapcsolatot, szeretem őket, erre szükségem van. Elhatároztam, egy életem, egy halálom :-) , feldolgozom, túlélem lelkileg! Cikkek döbbentettek rá, h szabhatok én is határokat! Vannak a feldolgozásnak lépései? Honnan lehet tudni, h valamit feldolgoztunk? Köszönöm, ha leírja a gondolatait!A pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Hölgyem! Onnan lehet tudni, hogy feldolgozta, hogy nem a múltat okolja minden szenvedéséért, hanem el tudja azt engedni és tudja látni a jó és rossz oldalát is. Érdekes, hogy egyetlen levélben említi a zéró empátiát, a lelki kihasználást és hogy szereti őket. Én ezt ellentmondásnak látom. Egyébként nyilván túlélte. Hiszen 40 éves. Keresse meg a jót is a neveltetésében, ha szereti őket, biztos volt olyan is. És fogadja el, hogy senki sem lehet tökéletes, a szülei is nyilván sokat hibáztak. Nem kell őket feltétlenül szeretnie, de attól emberként láthatja őket. Én az ön helyében a jövőre koncentrálnék. A trauma és gyógyulás c. könyvet tudom ajánlani a témában. Elmehet terápiába is. Én azonban azt javaslom, azokon a területeken dolgozzon, ami a boldogtalansága jelenlegi oka, ne a múlton rágódjon. A múlt leghasznosabb feldolgozási módja, ha ön megtalálja azokat a pontokat, ahol a múltja gátolja, és túl tud lépni ezen.