A kérdés
Tisztelt Szakértő! 4,5 éves kislányom egy hétig a nagymamájánál nyaral. A gyermek édesapjával már nem élünk együtt három éve, a gyerek nevelését alapvetően közösen végezzük, a bíróságot nem vontuk be. A mai napon az édesapa, mikor megtudta, hogy én minden nap szeretnék telefonon beszélni 5 percet a kislánnyal, hogy jól van-e, "undorító"-nak nevezett, aki ezzel tönkreteszi a gyerek nyaralását és felszólított, hogy sürgősen menjek el pszichológushoz. Én nem gondolom, hogy igaza lenne, de kérném szépen az Ön segítségüket a témában: valóban szükségem van a fenti okok miatt szakemberhez fordulnom? Tisztelettel: TímeaA pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Timea! Kérdése nagyon szomorú viszonyokról ad képet. Őszintén sajnálom Magát, hogy ilyen helyzetben van. Természetes az igénye, főleg, mivel Ön neveli a gyermeket, aki még meglehetősen kicsi, emiatt nem szükséges szakemberhez fordulnia. Abból a szempontból azonban, hogy önbecsülését megérinti egy ennyire alaptalan kritika, és elgondolkodott egy ilyen képtelenségen, érdemes lenne támogató terápiában részt vennie, néhány alkalommal. A kezelés keretei között módszereket is tanulhatna, hogyan védheti meg magát ilyen helyzetekben. Egyébként ajánlom Önnek, hogy ragaszkodjon az igényeihez, a másik fél kifejtheti a véleményét azzal kapcsolatban, hogy Ön beszélhet-e a gyermekével, de nem szabhat ennek ésszerűtlenül határt. Véleményem szerint győződjön meg arról, hogy a gyermek nem hallja a beszélgetést, egyébként utasítsa azt vissza a gyermekre hivatkozva, de egyébként is jelentse ki, hogy ebben a hangnemben nem hajlandó megvitatni a témát. Ha normális a hangnem a másik részéről, nyugodtan leszögezheti, természetesen amennyiben ragaszkodik a telefonhívásokhoz a kislányával, hogy erről nem fog lemondani. Megjegyzem, hogy a gyermek a másik szülő ellen hangolása elégséges jogalap ahoz, hogy Ön korlátozza a láthatást, akkor is, ha azt bíróság szabta ki. Kérdését a pár- és családterápia opciókkal indította el, ezzel kapcsolatban hagy mondjam el, hogy ha ebben gondolkodik, a volt férjének is partnerként kell viszonyulnia ahoz, hogy tisztázzák a helyzetet és békés, kulturált módon rendezzék a vitás kérdéseket, ez ebben az esetben nem biztos, hogy így van. Bár mindenki tehet indulatos és meggondolatlan kijelentéseket, de azt be kell látnia, hogy hiba volt, és nyitottnak kell lennie egyenrangú párbeszédre. Tisztelettel: Kiss JózsefKiemelt szakemberek a témában
-
Kiss-Tóth Petra
Pszichológus, Szervezet és vezetőfejlesztő és munkapszichológia szakpszichológus
Budapest és Pomáz