Különböző veszteségek (haláleset, partnerkapcsolat megszakadása, munkanélküliség, költözködés, nyugdíjazás, öregedés, egészség elvesztése) gyászreakciót váltanak ki. Szeretteink elvesztése tudatosítja bennünk, hogy a más emberekkel való kapcsolatunk alapján értelmezzük és éljük meg magunkat.
A kötés és oldás, egy-egy kapcsolat kialakítása, a szakítás, majd újabb kapcsolat létesítése hozzátartozik az emberi élethez. Az oldást, az elválást mindig veszteségként éljük meg. A gyászolás fontos lelki folyamat, egészségünk megóvását szolgálja.
A gyász változásra kényszerít. Bár minden ember kötődik másokhoz, aztán elengedni is képesnek kell lennünk, hogy tudjunk újra kötődni.
A veszteség feldolgozása az a lelki folyamat és érzelem, amellyel búcsút veszünk és kifejezzük a fájdalmunkat. Ha átengedjük magunkat ennek az érzésnek, belépünk a gyászfolyamatba. Olyan fejlődési folyamat ez, amelynek során lassan megtanulunk egy veszteséget elfogadni és új módon visszalépni az életbe.
A gyászmunka során feldolgozhatjuk egy derékba tört kapcsolat vagy életszakasz problémáit is, amelynek segítségével a kapcsolatból, a személyből vagy a helyzetből a lehető legtöbbet magunkévá tehetünk, hogy megújult identitással és világlátással képesek legyünk a továbblépésre.
"Ha képesek vagyunk gyászolni, és változásra készen élni, akkor teljesebben tudjuk vállalni az életet. Az élet vállalása pedig azt jelenti, hogy örülni is tudunk neki - a válások és búcsúzkodások ellenére is." (V.Kast)
Kiemelt szakemberek a témában
-
Szalkai Réka
Pszichológus
-
-
-
-
-
-
-
Dengyel Kinga
Klinikai szakpszichológus, Környezetvédelmi szakpszichológus
-
-
Kiss-Tóth Petra
Pszichológus, Szervezet és vezetőfejlesztő és munkapszichológia szakpszichológus
Budapest és Pomáz
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
Komment írása