Egyre több fiatal fogalmazza meg azt a közös beszélgetéseink során, hogy nem akar középszerű lenni, egyszerű életet élni. Inkább egyedi szeretne lenni, valami nagyot szeretne alkotni. Sőt még azt is mondják, hogy ki szeretnének emelkedni a tömegből. Van, hogy ezekre a tendenciákra nem a szakirodalomban keresem a választ, hanem a mesékben.
Vannak olyan mesék, ahol a királykisasszony megmérkőzteti az összes fiatal férfit és ott valami egyedit kell alkotni ahhoz, hogy megszerezzék az ifjak a kezét. Vannak olyan mesék is, ahol ez fordítva van és a férfi keresi a párját a sok nő között és itt a nőnek kell olyan minőséget hoznia, amire más nő nem képes. Ezekben a mesékben kirajzolódnak a női és férfi princípiumok. Ugyanakkor a legtöbb mesében nem azért indul el a hős, hogy valamiféle kitüntetést szerezzen, hanem mert egyszerűen a meglévő élethelyzet már nem szolgálja őt és útja során fejlődik, eléri a kívánt férfi és női princípiumokat. Nem a kiemelkedés a cél, hanem a növekedés, a bejárt út átélése, nincs verseny, célok és feladatok vannak.
Az első csoportnál az, aki meg tudja oldani a megadott feladatot, már kiforrt személyiség, vagy felismeri a képességeit és rendelkezik a várt attribútumokkal, a másik csoportnál ezt próbatételek sorozatával kell kifejlesztenie a hősnek.
Lefordítva a mindennapi ember nyelvére, nem az a végcél, hogy különlegesek legyünk, hanem, hogy életünk során kifejlesszük azokat az erőforrásainkat, melyek tartalmas életet nyújtanak nekünk. Továbbá , amelyeket meg már megszereztünk azokra emlékezzünk és használjuk őket. Az ember egyik legnagyobb lehetősége, hogy az erőforrásaival értéket teremtsen a világban és a saját életét is megszépítse.
A blogbejegyzést Balázs Nelli (Klinikai szakpszichológus) küldte be. Kattints ide, hogy megtekintsd a szakember adatlapját!
Komment írása