Hallottál már a szinkronicitás jelenségéről?
Carl Gustav Jung úgy vélte, a koincidenciának, azaz a „véletleneknek” jelentésük, üzenetük van, és összefüggésben állnak pszichés állapotunkkal. Szinkronicitásról akkor beszélhetünk, ha szubjektív élményvilágunk és egy vagy több külső esemény között egybeesés van, azaz mintha saját tapasztalásaink objektív formában is manifesztálódnának a külvilágban.
Leghíresebb története a következőképp szól: „„Egy általam kezelt fiatal nőnek, egy kritikus pillanatban volt egy álma, melyben megajándékozták egy arany szkarabeusszal. Míg mesélte nekem ezt az álmát, én háttal ültem a csukott ablaknak. Hirtelen zajt hallottam magam mögül, mintha valami finoman csapkodná az ablakot. Megfordultam és egy repülő rovart láttam, amely kopogtatta az ablaküveget. Kinyitottam az ablakot és befelé röptében elkaptam a teremtményt. Az a legközelebbi rokona volt a szkarabeuszbogárnak, amely még előfordul a mi földrajzi szélességünkön.” Az intenzív emocionális élmény hatására tehát az addig megrekedt terápia továbblendült – hisz a szkarabeusz az újjászületés archetípusa is.
Ha az időbeliség alapján kategorizálunk, meg kell említeni a szinkronicitás azon típusait is, amelyek a jelenre és a jövőre terjednek ki: előbbi alatt értjük a párhuzamosan zajló külső és belső eseményeket (pl. Swedenborg svéd tudós álma a stockholmi tűzvészről annak bekövetkezte idején), utóbbi alatt pedig például azokat a jósálmokat, amelyek fizikailag később öltenek alakot.
Jung szerint az idő fogalmát nem ismerő tudattalan felelős mindezért: miután a psziché egyik pólusán energiahalmozódás jön létre, egy híd képződik az anyag és a szellem között. A tanulás nélküli tudás megértéséhez azonban el kell engednünk az okságot mint kapaszkodót, amelyre sokan még nem vagyunk felkészülve…
Komment írása