Veszteségeink nyeresége

Az elválást mindig veszteségként éljük meg, azonban a legmélyebb összeomlásban is van egy fontos tényező: mozgósítják belső erőinket és pozitív változásokra indítanak, az új életünk akár örömtelibb, gazdagabb és izgalmasabb lehet. Lehetőségünk nyílhat egy teljesebb önmegvalósításra, újabb kötődések kialakítására és emberi növekedésre, fejlődésre.

A válsághelyzet magában hordozza egy új egyensúlyi állapot elérésének lehetőségét is, a személy késztetései új és értékes célok felé irányulhatnak, mint pl. a megváltozott intellektuális vagy spirituális érdeklődés. A feldolgozás egy másik útja lehet olyan másfajta cselekvés, amikor az átélt trauma hatására, annak energiáját felhasználva művészi alkotóvá vagy gyógyító személlyé válhatunk. Ha sikerül megtalálni azokat a megoldásokat, amik előre visznek, segítenek, akkor az ember élete gyógyul, gazdagszik és érik.

Sokan saját magunkat, mint egy helyzet vagy egy veszteség passzív elszenvedőjeként látjuk és éljük meg. De sokkal előrevivőbb dolog azt észrevenni, hogy milyen erőforrásaink vannak, amelyeket hasznosíthatnánk. Vannak olyan tulajdonságok, amik csak krízishelyzetben ismerhetőek fel. A megdolgozott válság csodálatos ajándékokat is tartogat, de persze nem rögtön!

Kast szerint a gyászolás értelme az a változás, amely által az ember kialakíthat egy új ön- és világértelmezést. Ehhez az szükséges, hogy ne csak a szomorúságot és szenvedést éljük meg a gyászolásban, hanem megtaláljuk azokat az értékeket és pozitív örökséget is, amelyek éppen ebben a folyamatban válnak szilárddá és maradandóvá.

Az új életszemlélethez hozzátartozhat az Istenhez fűződő kapcsolat megújulása is, amelyben erősödhet a remény: annak belátása, hogy a veszteség nem büntetés, hanem egy olyan esemény, amely a fájdalmak árán ajándékokat is tartogathat: érettebbé, önállóbbá, nyitottabbá, türelmesebbé, mélyebben érző és gondolkodó emberré tehet.

Új világlátásunk alakulhat ki; új célokat tűzhetünk ki. Tudatosabbá válhatunk, ami segíthet a jelenben élni, és jobban átélni a mindennapokat. Végül, de nem utolsósorban a veszteség megtaníthat az elfogadásra és az elengedésre, még a gyászunk elengedésére is…