Válni akarok (?)

Valami nem jó. Itt kezdődik. Eleinte nehéz átlátni, hogy mi. Ráfogjuk az apró, hétköznapi dolgokra. Megint későn ért haza, pedig százszor megígérte, hogy hazaér vacsorára. Végülis sokat dolgozunk, mindketten stresszesek vagyunk, majd ha vége ennek az időszaknak, újra jobb lesz minden. Megint csak veszekedés lett a vége a hétvégi program megbeszélésének. A részekben keressük a megoldást, próbáljuk megérteni, hogy miért nem tudunk már megbeszélni problémákat? Először próbálkozunk: megfogalmazzuk, igyekszünk megbeszélni, aztán egyre dühösebben szeretnénk megértetni a másikkal, hogy valami nem jó. Teszünk és kapunk ígéreteket, türelmesen várunk. Újra dühösek leszünk, veszekedünk. Aztán az egyik fél már elveszti a bizalmat – abban, hogy megértik, hogy a másik betartja az ígért változást. Eltűnik a düh, de még teszünk egy-két utolsó megjegyzést. Végül már nem érdekel, feladtuk. Kezd kikristályosodni az érzés, hogy már régóta nem abban a kapcsolatban élünk, amit egykor választottunk.

A “válni akarok” általában nem hirtelen fogalmazódik meg bennünk. A gondolatot sokáig kerülgetjük, még gondolni is nehéz. Hogy mikor jön el a pillanat, amikor egyszer csak megfogalmazzuk, az teljesen egyéni. Amikor már nem ismerek magamra az adott kapcsolatban? Egy hatalmas veszekedés után, ahol a másik világosan átlépett egy határt? Gyakran egy fokozatos eltávolodás, ismétlődő konfliktusok, kielégítetlen szükségletek vagy elhallgatott sérelmek vezetnek el oda, hogy valaki egyáltalán felteszi magának a kérdést: „akarok-e még ebben a kapcsolatban maradni?”

Ha már megfogalmazódott, sokszor nincs visszaút. Megint jön egy végtelennek tűnő időszak. Mert még nem döntöttem. Elkezdődik az alkudozás: így anyagi biztonságban vagyok, jobb a gyerekeknek, ha mindkét szülővel együtt nőnek föl stb. Ez a belső párbeszéd sokszor ambivalens. Egyszerre jelenik meg a változás iránti vágy és a maradás igénye. De a húr csak feszül…

Ráadásul elszigetelődve rágódunk. Legfeljebb a legbelső körrel, egy-két bizalmassal lehet ezen a ponton megosztani a dilemmánkat. A döntésnek bennünk kell megszületnie, mikor már a jelenlegi helyzetet biztosan nem akarjuk. Mindezek miatt a válás mellett dönteni nagy bátorság és rendkívül magányos út.