Valentin nap apropóján: a szerelemről tudományos megközelítésben

Mi a szerelem? 

A szerelem egy sajátos és univerzális érzés, amely számos művészt, zenészt, írót, költőt megihletett. A pszichológiának sem kerülte el a figyelmét, számos törekvés irányult a szerelem tudományos leírására.

Az egyik legátfogóbb, a szerelmet magyarázó elmélet a Sternberg-féle háromszögelmélet (1986). Sternberg modellje szerint a szerelem 3 összetevőből áll (egy képzeletbeli háromszöget alkotva): intimitás, szenvedély, elköteleződés.

Az intimitás a háromszögmodellben az érzelmi közelséget jelöli, énünk megmutatását, a kapcsolódásról, a kötődésről szól – ez a szerelem érzelmi oldala, érzelmi töltete.

A szenvedély a testi vonzalomról, a sze.xualitásról szól – ez a szerelem testi oldala.

Az elköteleződés a döntést a partner mellett és a tartós párkapcsolatra való törekvést jelöli –ez a szerelem értelmi oldala, a kognitív faktor az elméletben.

Sternberg szerint akkor beszélhetünk beteljesült szerelemről, ha mindhárom fenti komponens jelen van a kapcsolatban.

Aszerint, hogy 1 vagy 2 összetevő hiányzik, még további 6 különböző kapcsolattípusról beszélhetünk.

1) romantikus szerelem : az intimitás és a szenvedély magas szintje jellemzi, azonban az elköteleződés hiányzik

2) baráti / társas szerelem : elköteleződés és intimitás van a felek között, szenvedély nélkül (baráti jellegű kapcsolat vagy már hosszú ideje tartó házasság, ahol a szenvedélyek lecsillapodtak)

3) vak szerelem : a szenvedély szintje magas, ám a felek még azelőtt döntenek az elköteleződés mellett, hogy valódi intimitás kialakulna (előfordul, hogy intimitásra csak az egyik fél vágyna)

4) szeretet : itt az intimitás erőteljesen jelen van (elfogadás és barátságosság jellemzi a kapcsolatot), szenvedély és elköteleződés nélkül

5) üres szerelem : elköteleződtek ugyan egymás mellett a felek, de érzelmi közelségnek , azaz intimitásnak vagy szenvedélynek nyoma sincs

6) őrült / elsöprő szerelem : a szenvedély, a testiség tartja össze lényegében a feleket, hiányzik az érzelmi közelség és az elköteleződés

Bár a fenti modell alapján a beteljesült szerelem (a magas szintű intimitás, a tartós elkötelezettség és az erőteljes szenvedély együttes kombinációja) az ideális állapot, úgymond a szerelmi kapcsolatok csúcsa, hozzá kell tenni, hogy ez ritka, illetve tudatosság, tudatos erőfeszítés nélkül nem marad fenn hosszútávon.

Érdemes lehet végiggondolni Sternberg modellje alapján, hogy milyen kapcsolati formában is élünk, mely faktorok erőteljes megléte vagy éppenséggel hiánya jellemzi a kapcsolatunkat (ezek alapján mik a kapcsolat erősségei, ill. gyenge pontjai, hiányosságai). Kapcsolati formától függetlenül a kérdés az, hogy az adott kapcsolat megfelelő-e, elég jó-e számunkra, elégedettek és boldogok vagyunk-e? Ha nem: milyen kapcsolódásra vágynánk? Mit lehet ezért tenni?