A szülőkkel való viszony legtöbbször nem egy egyszerű téma. A következő néhány sorban Böszörményi-Nagy Iván elméletéből szemezgetve töprenghetünk ezen az evidensen fontos és szövevényes viszonyuláson, ami a gyermeket köti - nem pusztán gyerekkorában - a maga szülőihez.
Tegyünk le - Böszörményi nyomán - néhány alapvetést, amiből aztán tovább gondolkodhatunk. Egyfelől mintha volna egy alapvető lekötelezettség élmény a gyermek irányából a szülő felé, hiszen utóbbi életet adott neki. Másfelől pedig a gyermeknek - pl. a saját kiszolgáltatottsága miatt - jogosultságai vannak a szülővel szemben arra, hogy az jól viselje gondját - kvázi kellően érzékeny és válaszkész legyen az ő igényeire.
Mi következik ebből? Hogyha az említett jogosultság teljesül - jól gondját viselik a gyermeknek -, szerencsés helyzet alakul ki, hiszen a lekötelezettség érzéshez pozitív élmény párosul, nincs disszonancia.
Ezzel szemben ha ehhez az elemi lekötelezettséghez egy - szélsőséges esetben - elhanyagoló vagy mondjuk bántalmazó szülői viselkedés társul, az egy olyasféle helyzetet szül kvázi, mintha az egyik mágnes egyszerre vonzaná és taszítaná is a másikat.
Adott esetben ez a görcsös megfelelni vágyás és - szintén görcsös - különbözni akarás helyzetét teremthetné meg. Ezzel járhat a bűntudat, harag, szégyen, vagy épp a csalódottság érzése.
Bonyolult helyzet, és nem egy-két - olykor fájdalmas - pillanat kioldódni a szorosan körbefonódó kötelek szorításából.
Kiemelt szakemberek a témában
-
Szalkai Réka
Pszichológus
-
-
-
-
-
-
-
Dengyel Kinga
Klinikai szakpszichológus, Környezetvédelmi szakpszichológus
-
-
Kiss-Tóth Petra
Pszichológus, Szervezet és vezetőfejlesztő és munkapszichológia szakpszichológus
Budapest és Pomáz
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
Komment írása