Az egyik legismertebb téma a pszichológiával kapcsolatban a szeretetnyelvek. Hivatkozunk rá, mondjuk a párunk előtt, hogy nekem egyszerűen nem ez, és ekkor meg is nevezzük azt, amit ő nyújt számunkra, majd megjelöljük az általunk gondoltat. Kérdés persze, hogy a felvázolt helyzet (játszma?) valójában a szeretetnyelvekről szólt-e, az viszont bizonyos, hogy mindenkit foglalkoztat a kérdéskör.
Három muskétás, négy évszak, öt szeretetnyelv. Felsorolás szintjén a következők: elismerő szavak, minőségi idő, ajándékozás, figyelmesség és testi kontaktus. Nem a legbensőségesebb megnevezések, mégis egészen találóak (persze ezt mindenki maga döntse el), talán a figyelmesség érdemel egy-két szót. Itt arra kell gondolni, hogy pl. a feleség nagyon szereti, ha mire a reggeliző asztalhoz ér, addigra kész a cappuccino, a férj pedig erre az igényre figyelve ezt megcsinálja ezt.
Hogy mi lehet a másik szeretetnyelve (persze a sajátunk kiderítésében is hasznosak lehetnek a következők)? Tegyünk fel néhány kérdést. Mivel fejezi ki leginkább a szeretetnyelvét? Lehetséges ugyanis, hogy amit ad, valójában rávilágít arra, amit kapni szeretne. Vagy gondolkozzunk el például azon, hogy minek a hiányát viseli a legnehezebben.
Az előbbi kérdések megválaszolásához (amennyiben nem szemtől szembe megkérdezzük) figyelni kell. És azt gondolom, hogy a szeretetnyelvek témájának ha van üzenete, az pontosan ez. Hogy figyeljünk. A saját igényeinkre és a másikéira is. Figyeljünk a szervezetünk jelzéseire, a másik kéréseire. A reakciókra. A gyermeki mosolyra. Figyeljünk hát magunkra és figyeljünk egymásra. Mert ha nem, könnyen elveszíthetjük nem csupán a másikat, hanem saját magunkat is.
Komment írása