Előző heti bejegyzésemben azzal foglalkoztam, mi lehet a hátránya, ha folyton gondolatainkba merülünk ahelyett, hogy jelen lennénk az “itt és most”-ban, és teljesen bevonódnánk abba, amit épp teszünk. Most abban szeretnék segíteni, hogyan tehetjük meg ezt a hétköznapokban.
Számos technika lehet segítségünkre – ilyenek a különböző mindfulness meditációk. Azonban egyáltalán nem szükséges meditálni ehhez: az elfogadás és elköteleződés terápia például több alternatívát kínál. Ilyen a “lehorgonyzás”, amit a napunk során szinte bármikor alkalmazhatunk, de különösen hasznos, ha zaklatottak vagyunk. Lényege 3 egyszerű (bár valószinűleg furcsának tűnő) lépés:
- Először is tudatosítsa, hogy mik azok a (nehéz) gondolatok és érzések, amik elterelték a figyelmét, és nevezze meg őket (magában vagy hangosan). Például: “itt a szorongás”, “ezek aggodalmas gondolatok”, “ez szomorúság érzés” – fontos, hogy csak nevezzük meg őket (még ha furcsának is tűnik). Ez azért lényeges, mert a tudatosítás önmagában segít némileg eltávolódni ezektől a gondolatoktól és érzésektől.
- Kapcsolódjon össze a testével! Ennek lényege, hogy tudatosan vegye vissza a kontrollt és hangolódjon rá a testére. Például: nyomja a talpát a padlóra, nyomja össze a két tenyerét vagy lélegezzen néhány mélyet!
- Forduljon a környezete felé! Tudatosítsa, mi van Ön körül, mit lát és hall, miket észlel! Például: vegyen észre néhány tárgyat a szobában, tudatosítson néhány hangot, vagy illatot! Ezután fordítsa figyelmét a jelenlegi tevékenységére!
A 3 lépés lényege, hogy egyszerre tudatosítsuk, hogy mi van bennünk és körülöttünk, és hogy vegyük vissza a tudatos irányítást. Bármikor alkalmazható röviden (mondjuk 15 másodperc alatt) vagy akár hosszabban, ismételve az egyes lépéseket. Hasznos lehet abban, hogy visszataláljunk a jelenbe és a nehéz/fájdalmas gondolataink mellett is figyelhessünk a számunkra fontos dolgokra. Remélem, segíteni fog Önnek, hogy jobban kapcsolódhasson másokhoz és magához egyaránt.
Komment írása