Szabadon, megfelelés nélkül

5 gyakorlati tipp, hogy hogyan engedjük el a megfelelési kényszert.

Út a felismeréstől az önbecsülésig keresztény szemmel.

 # 1 Helyzet felismerése

• Hol akarunk megfelelni, mikor érezzük magunkat rosszul a megfelelés miatt? 

Például egy vacsorapartin, ahol nem merünk túl sokat enni, vagy többet mesélni magunkról, az értekezleten, ahol félve fújunk orrot, nehogy hangos legyen? Vagy szombat este, amikor egy pluszban vállalt munkahelyi feladatot fejezünk be, amit nem mertünk visszautasítani…?

• Válasszunk ki egy konkrét helyzetet!

 # 2 Önmegfigyelés

• Ebben a helyzetben milyen viselkedést fogunk vissza? 
• Hogy érezzük magunkat? 
• Mitől tartunk? Pl. a másik haragudna/elítélne/eltávolodna… stb.?

# 3 Belső párbeszéd átalakítása

Hallgassuk meg azt a belső párbeszédet, ami a megfelelés közben zajlik a fejünkben. Pl. az egyik kliensem „Parancsnok”-nak nevezte el azt a belső hangot, ami túl szigorú volt vele. Ez a Parancsnok egy illemszabály náci, aki a vacsoraparti közben megmondja, hogy nem illik túl sokat enni. Ha egy beszélgetésbe belelendül a kliensem, akkor rögtön odaszól, hogy milyen önző, hogy ennyit beszél. Létezik támogató belső hang is, aki a kliensemnél „Partner” volt. A Partner szerint fontos, amit a kliensem szeretne - teljesen önálló döntés mindenkinek, hogy mennyit eszik. Fontos, hogy a többiek meghallgassák, és időnként ő legyen a főszereplő: szabadon mesélhet magáról.

• Beszéljünk magunkkal úgy, ahogy egy jó barátunk tenné! 

Aki szeret minket, amellett lazíthatunk, elengedhetjük magunkat. Leveszi rólunk a túlzó elvárásokat. Teljesen normális ha sokat eszel, ha ömlik belőled a szó, ha orrot fújsz, ha nemet mondasz - ha ember vagy! Nem a viselkedésed miatt szeret, hanem egyszerűen azért, aki vagy. Bátorít, hogy fejezd ki az igényeidet.

Belső párbeszéd imában. Keresztényként hozzáteszem, pontosan ilyen szeretettel fordul hozzánk Jézus. Persze döcögni fog a beszélgetés, ha Jézust "Parancsnoknak", "Erkölcs csősznek" látom. Kinek gondolom őt? Már akkor meghalt értem, amikor az ellensége voltam. Ennyire szeret! Tehát a felesleges korlátokat elveszi, amiben pedig tényleg változnunk kell, azzal kapcsolatban bátorít, arőt ad. "Ha a Fiú megszabadít titeket, akkor valóban szabadok lesztek!" (János 8:36) Milyen szabadság, hogy teljesen ismer, és odaadóan szeret! 

# 4 Érvényesítsük az igényünket!

Most képzeljük el, hogy az eredeti helyzetünkben ez a jó barátunk támogat, megerősít, hogy álljunk ki magunkért. És azt is képzeljük el, hogy kiállunk magunkért! Például a plusz feladatot pénteken visszautasítjuk, és jelezzük a főnökünknek, hogy le kellene ülnünk átbeszélni, mi a fontos feladat, és mi legyen a többi feladat sorsa.

Nem arról van szó, hogy tűzön-vízen keresztül mindig a mi akaratunknak kell érvényesülnie másokéval szemben. Sokkal inkább arról, hogy alá-fölé rendeltség helyett partnerek vagyunk.

Álljunk ki magunkért minél többször a valóságban!  

# 5 Legyen egy bázisunk.

Szükség lehet pszichológusra, mentálhigiénés szakemberre, hogy változtassunk a régi mintákon. Feltétlenül keressünk olyan barátokat, olyan társaságot, akiknek nem kell megfelelni, és akikkel megoszthatjuk örömünk, bánatunk. Akik visszatükrözik, hogy értékesek vagyunk.

Kik lehetnek a támogató bázis körülöttünk? Ma már számtalan támogató csoport közül választhatunk:

• zeneterápiás csoport
• pszichodráma csoport
• A Magyar Máltai Szeretetszolgálat Apa, anya, pia csoportjai (olyan felnőtteknek, akik egy vagy két alkoholista szülő mellett nőttek fel)
• keresztény gyülekezetek csoportjai

Ez megfelelés, vagy szeretet??

Felmerül a kérdés: honnan tudjam adott helyzetben, hogy túlságosan szeretnék megfelelni, vagy csak kedves vagyok? Természetes, hogy alkalmazkodunk a többiekhez, és jó dolog mások kedvére tenni. Pl. valaki megkérdezi, hogy kezdhetnénk-e fél órával később a holnapi meetinget. Jól teszem-e, ha alkalmazkodok? 

Figyeljük meg a döntés közben/előtt megjelenő érzéseinket. Minek a hatására cselekszünk? Amikor kényszerből cselekszünk, akkor lesz valamilyen kellemetlen érzés, például összeszorul a gyomrunk. Valószínűleg olyasmit gondolunk, hogy muszáj alkalmazkodnom ebben a helyzetben, mert különben nem vagyok jó ember / haragudni fognak.

Ilyenkor álljunk meg, vegyünk egy mély levegőt: huhh, ez a Parancsnok hangja volt! Igazából az én igényeim ugyanolyan fontosak, mint mások igényei! 

Mondhatjuk azt, hogy átgondoljuk, és visszajelzünk. Így a saját szempontjainkat végig tudjuk gondolni.

Ebből a pozícióból már szabadon tudok cselekedni – nyíltan kifejezhetem az igényeimet, párbeszédbe kerülhetek a másikkal, és szabad vagyok arra is, hogy valamilyen igényemről lemondjak.

Eleinte lelkiismeret-furdalásunk lesz, amikor kiállunk magunkért. Semmi gond, ez a hamis bűntudat, ami megjelenik, mert eddig mindig mások kedvében próbáltunk járni!

Akik jól bánnak velünk, meg fogják érteni, sőt nekik is jól esik, hogy egyenrangúként viszonyulunk hozzájuk. 

Lesznek, akik haraggal vagy elzárkózással reagálnak. Itt jön képbe, hogy ne egydül akarjunk győzni, legyen olyan csoport, barát, szakember, akire támaszkodhatunk, ha nehézségek jönnek! 

Ha változunk, az hatással lesz a környezetünkre, sok kapcsolatunk javulni fog. 

Végül, ha jól bánunk magunkkal, hosszú távon sokkal több szeretetet, szabadságot kaphatunk másoktól is!