Sématerápia: ismétlődő forgatókönyveink – avagy mik is azok a sémák?

A sématerápia módszerét az 1990-es években dolgozta ki Jeffrey Young és munkatársai.

Kiinduló pontja, hogy mindannyiunknak 5 alapvető érzelmi szükségelete van:

1. Biztonságos kötődés (fizikia és érzelmi biztonságra, stabilitásra, gondoskodásra, feltétel nélküli elfogadásra való igény)

2. Autonómia, kompetencia, én-azonosság érzése

3. A jogos szükségletek és érzelmek kifejezésének szabadsága

4. Spontaneitás és játék

5. Reális keretek és önkontroll.

A sémáink többek között úgy alakulhatnak ki, hogy gyermek- illetve serdülőkorunkban ezek a teljesen természetes szükségleteink huzamosabb ideig, rendszeresen nem elégültek ki.

A sémák negatív, kiterjedt, átfogó mintázatok az életünkben, amelyek emlékekből, érzelmekből, testérzetekből és kogníciókból (gondolatokból, gondolkodási folyamatokból) állnak, és saját magunkra és / vagy másokkal való kapcsolatainkra vonatkoznak.

Például, ha valakinek úgynevezett “Elhagyatottság / Instabilitás” sémája van, az megnyilvánulhat egy olyan forgatókönyvben (kiterjedt, átfogó mintázatban), hogy az illető azt gondolja magáról (kogníció), hogy neki soha nem lesz egy stabil párkapcsolata, ehhez kapcsolódhatnak negatív emlékek akár a szülei rossz házasságáról, vagy arról, hogy valamelyik szülője el is hagyta őt, illetve saját, korábbi, nem működő kapcsolati próbálkozásairól. Mindezekhez társulhatnak negatív érzelmek (szorongás, félelem), illetve testérzetek (torokszorítás, izzadás), amelyek felerősödhetnek minden olyan helyzetben, ami kicsit is erre a párkapcsolati témakörre emlékezteti az illetőt (például a társkeresőzés puszta gondolata, vagy ha valaki megtetszik neki.)

A sémák anélkül irányíthatják a viselkedést, hogy annak tudatában lennénk. A fenti példánál maradva; ha valakinek “Elhagyatottság / Instabilitás” sémája van, lehet, hogy soha életében nem mert közeledni senkihez, aki tetszett neki, vagy épp ellenkezőleg: mindenkibe csimpaszkodik, még akkor is, amikor már rég látszik, hogy nem kellene – az egy külön fejezet, hogy ugyanazzal a sémával ki hogyan küzd meg.

Sémái mindannyiunknak vannak. A sématerapeuták ezeket többféleképpen mérik (pl. kérdőíves módszerrel), és az eredményeket úgy lehet elképzelni mind a 18, Young és munkatársai által azonosított sémánál, hogy kapunk egy értéket 0 és 100% között. Ha adott sémánál minél inkább a 100%-hoz közelítünk, az annál inkább igaz ránk, és vélhetően annál nagyobb szenvedést okoz az életünkben. Illetve minél több sémánál jön ki magas pontszám, valószínűleg annál több életterülettel, élethelyzettel van problémánk.

Lássuk röviden, csak 1-1 kiragadott részletet felvillantva, hogy mit is takar ez a 18 séma, amely a fenti 5 szükséglet mentén 5 úgynevezett sématartományba sorolható!

I. Elszakítottság és elutasítottság sématartomány: Az ide tartozó sémák akkor alakulhatnak ki, ha valakinél tartósan nem elégült ki a biztonságos kötődés szükséglete, pl. a család labilis volt (válás, munaknélküliség, gyakori költözés, haláleset stb. okán), vagy bántalmazó és / vagy elhanyagoló (fizikailag, érzelmileg, szexuálisan – illetve ezek kombinációja), érzelmileg rideg, elutasító, vagy a külvilágtól elszigetelt (pl. alkoholizmus, mentális betegség takargatása okán.)

1. Elhagyatottság / Instabilitás séma: az a hiedelem, hogy az egyén számára fontos személyek nem lesznek tartósan jelen, mert kiszámíthatatlanok, vagy meg fognak halni, esetleg dühkitöréseik vannak.
2. Bizalmatlanság / Abúzus séma: hiedelem, hogy úgyis bántani, becsapni, megcsalni fogják az illetőt.
3. Érzelmi depriváció (Érzelemmegvonás) séma: hiedelem, hogy az illető soha nem fog megfelelő érzelmeket (törődést, megértést, védelmet, iránymutatást) kapni a számára fontos személyektől.
4. Csökkentértékűség / Szégyen séma: hiedelem, hogy ha mások igazán megismernék az illetőt, akkor biztosan nem fogadnák el, nem kedvelnék.
5. Társas izoláció / Elidegenedettség: a másoktól való különbözőség kínzó érzése, képtelenség a beilleszkedésre.

II. Károsodott autonómia és teljesítőképesség sématartomány: az ide tartozó sémák akkor alakulhatnak ki, ha tartósan nem elégül ki az autonómia, kompetencia, én-azonosság szükséglete. Olyan családokra jellemző, ahol gátolt a gyermekek leválása, nincsenek világos határok az egyes családtagok között (erre egy példa az úgynevezett parentifikáció), nem támogatják a gyermek önbizalmát, túlvédőek a szülők.

1. Dependencia / Inkompetencia séma: gyámoltalanság; az a hiedelem, hogy az illető képtelen mindennapi feladatait megfelelően ellátni (pénzügyeket intézni, bevásárolni, dolgozni, különböző e-maileket megválaszolni stb.)
2. Sérülékenység / Veszélyeztetettség séma: félelem, hogy bármelyik pillanatban valami nagy baj történhet (betegség, lezuhan a repülő, megőrülés stb.), és az illető képtelen lesz azzal megbirkózni.
3. Összeolvadtság / Éretlenség séma: Leggyakrabban a szülőkkel (vagy társsal) való túl szoros kapcsolat, illetve az a hiedelem, hogy az egymás életében való állandó jelenlét nélkül valamelyik fél (pl. a szülők) nem lennének boldogok. Pl. muszáj állandó telefonos kapcsolatban lenni, figyelni a másik hollétét lokátor applikációval stb.
4. Kudarcra ítéltség séma: hiedelem, hogy az illető csökkent képességű a kortársaihoz viszonyítva különböző teljesítményekben (iskola, sport, munka.)

III. Károsodott határok sématartomány: az ide tartozó sémák jellemzően akkor alakulnak ki, ha az illető reális keretek és önkontroll szükséglete tartósan nem elégült ki. Olyan családokban fordul elő, ahol a szülők nem tanítják meg a gyermeküknek, hogy másokat is figyelembe kell venni, és tiszteletben tartani, jellemző a túlzott engedékenység, az iránymutatás hiánya, és az illető nem tanulja meg az életkorának megfelelő diszkomfort érzést elviselni (pl. házi feladat elkészítése, vagy életkorának megfelelő házimunka elvégzése, várakozás valamire stb.)

1. Feljogosítottság / Grandiozitás séma: hiedelem, hogy az illetőre nem vonatkoznak a mindenki másra vonatkozó szabályok, vagy megjelenhet a mások feletti uralkodás és kontroll iránti vágy, versengés.
2. Elégtelen önkontroll / Önfegyelem séma: az egyén képtelen önkontrollt gyakorolni, elvégezni monoton feladatokat, és emiatt akár kockára tesz iskolai teljesítményét, vagy a munkahelye elvesztését. Másik megnyilvánulási formája, hogy az egyén – szintén a megfelelő önkontroll hiányában – azonnal kifejezésre juttatja minden intenzív érzelmét, akkor is, amikor az nem helyénvaló.

IV. Kóros másokra irányultság sématartomány: azok a sémák tartoznak ide, amelyek a jogos szükségletek és érzelmek szabad kifejezésének tartós sérülése nyomán alakulnak ki. Olyan családokra jellemző, ahol nincsen feltétel nélküli elfogadás, vagyis a gyermeknek valamilyennek lennie kell, ahhoz, hogy a szülők őt szeressék, elfogadják, illetve bizonyos részeit el kell nyomnia (pl. nem hangoskodhat, nem lehet szomorú, mérges, vagy éppen boldog, mert az rosszul esne a depressziós édesanyának.) A szülőknek esetleg fontosabb, hogy mások mit gondolnak, mint az, hogy valójában hogy is van a gyermekük.

1. Behódolás séma: az illető elfojtja saját érzéseit és szükségleteit, mert elnyomva érzi magát, fél, hogy a másik elhagyná, ha kimutatná saját autentikus vágyait. Hosszú távon a harag felgyülemléséhez vezethet, illetve pszichoszomatikus tünetekhez, szerhasználathoz (alkohol, drog stb.)
2. Önfeláldozás séma: átfedésben van a társfüggőség fogalmával; az illető – az elnyomottság, illetve félelem érzése nélkül – igyekszik a másiknak alárendelni saját érzéseit és szükségleteit, szeretne önzetlen lenni, máskülönben bűntudatot érez.
3. Elismerés-hajszolás séma: az illető döntéseit, cselekedeteit nem autentikus vágyai irányítják, hanem az, hogy vajon mások mit fognak szólni hozzá, szomjazza mások figyelmét, csodálatát. Pl. azért vesz bizonyos ruhát / autót, azért választ bizonyos férfit / nőt párjául, vagy azért tanul bizonyos szakmát, hogy mások elismerését elnyerje.

V. Aggályosság és gátlás sématartomány: azok a sémák tartoznak ide, amelyek a spontaneitás és játék szükséglet tartós ki nem elégülése nyomán alakulnak ki. Olyan családokra jellemző, ahol merev szabályok vannak, magas elvárások, nem szabad hibázni, nem szabad pihenni, megállni, lazítani, illetve ahol úgy gondolják, hogy az érzelmeket jobb elfojtani, a problémákat a szőnyeg alá söpörni. Jellemző továbbá egyfajta rejtett pesszimizmus, aggodalmaskodás.

1. Negativizmus / Pesszimizmus séma: az illető állandóan az élet negatív aspektusaira koncentrál (mi rossz, mi romolhat el, miből lehet baj), állandóan panaszkodik, és a pozitívumokat figyelmen hagyja.
2. Érzelmi gátoltság séma: az illető túlzottan legátolja a spontán cselekedeteit, érzelmei (öröm, harag, szexuális izgalom stb.) kifejezését, és a kommunikációját, attól való félelmében, hogy ha önmagát adja, akkor esetleg megszégyenül. Jellemző a racionalitás túlhangsúlyozása, az érzelmek elbagatellizálása.
3. Könyörtelen mércék / Túlzott kritikusság séma: az illető nagyon magas belső mércéknek és merev szabályoknak próbál megfelelni, kritikus magával és másokkal szemben, perfekcionista, aminek sok pozitív hozománya is lehet (tanulmányok, karrier stb. tekintetében), azonban előbb-utóbb mindennek kárát látja az illető egészsége, önbecsülése, emberi kapcsolatai, lazításra való képessége stb.
4. Büntető készenlét séma: hiedelem, hogy az embereket keményen meg kell büntetni, ha hibáznak – tekintet nélkül az enyhítő körülményekre, az emberi gyarlóságra. A sémával rendelkező személy általában intoleráns és haragos.

A Sématerápia abban segít, hogy rálássunk saját sémáinkra, vagyis azok már ne tudattalanul irányítsák viselkedésünket, megértsük a sémáink eredetét, és megtanuljuk az 5 alapszükségletünket adaptív (vagyis jól alkalmazkodó, megfelelő) módon kielégíteni, és végső soron egy sokkal jobb minőségű életet tudjunk élni.

Forrás: J. E. Young, J. S. Klosko & M. E. Weishaar. (2020). Sématerápia. Vikote: Budapest.