Segíthet-e a terápia abban, hogy hamarabb legyen párkapcsolatom?

Újra és újra találkozom olyan esetekkel pszichológusként és magánemberként is, amikor valaki szeretne párkapcsolatot, ehhez kellően nyitott is szociálisan, falja az önismereti könyveket, sőt, akár még terápiába is elmegy pár alkalom erejéig a cél érdekében, de mégsem tapasztal változást ezen a téren. Ezért tartom fontosnak egy kicsit kibontani, hogy miben tud segíteni a terápia a párkeresési elakadásokban. 

Nem kergetek illúziókat, a párkeresés napjainkban nehezített terep. A személyes lehetőségek visszaszorultak, a kezdeményező készség társadalmi szinten kezd kiveszni az emberekből, az online térből pedig meghökkentő sztorikat hallani néha.

Minden út egyedi, ezért nem is szeretnék egy sztereotípát alkotni az elakadásokról. Azonban azokban az esetekben, amikor nem azon vérzik el a párkeresés, hogy valakit rossz embertípus vonz vagy pár randi után ellaposodik és nem mélyül a dolog, hanem eleve pár randiig sem jut el valaki, mégiscsak felfigyeltem egy mintázatra.

Mi szokott közös lenni ezekben az esetekben? 

Visszatérő tapasztalatom szerint az érintett általában: 

• elzárkózik a társkereső oldalaktól, 
• nem kezdeményez direkt módon,
• kerüli a kifejezetten ismerkedésre létrehozott személyes programot is.

A narratíva viszont ugyanaz: nincsenek lehetőségek, nem tudom, mit tehetnék még...

És ezen a ponton szokott szétválni a történet. Valaki évekig elél a számára valósnak vélt ál-tehetetlenség állapotában. Valaki viszont képes felismerni, hogy ez a minta nem a lehetőség hiányáról szól, hanem az elkerülésről. A kockázatvállalás kerüléséről,  a visszautasítottságtól és sebezhetőségtől való félelemről, az önbizalom hiányáról.

Ez az a szint, amivel már tudunk foglalkozni terápiában is. 

Szóval a címben feltett kérdésre a válasz valahogy úgy hangozna, hogy abban tud segíteni a terápia, hogy megvizsgáljuk és feloldjuk azokat az elakadásokat, amelyekkel tudattalanul szabotálod magad abban, hogy ténylegesen nyiss a párkeresés irányába.