Ruhaméret "fóbia"

Csak azért, mert mondjuk X szerepel a méretében, semmit nem tudunk meg az adott személyről. De még ha tudjuk a magasságát, akkor is teljesen lényegtelennek kellene lennie, hogy milyen méretű ruhát visel az illető. Sajnos a nők körében ráadásul nemcsak a plus size, hanem gyakran még a konfekcióméret is óriási problémát jelent, hacsak nem S-es. Nem hiszem, hogy túl kell magyarázni, de például kerekded formákat nem lehet S-es méretű ruhák alá bepasszírozni, hiába vékony valaki. Véleményem szerint önmagában a ruhaméreten szorongani teljesen értelmetlen, de belül mindenki érzi, hogy nem is erről szól ez az egész.

A ruhaméret miatti túlzott aggodalom jó esetben valós súlyprobléma miatti nagy mértékű szorongás (amivel szintén foglalkozni kellene), de sokszor evési zavarok tünete; anorexia, bulimia, obezitás. Aki nem egészségi ok miatt (pl. cukorbetegség, ételallergia, autoimmun-betegség, PCOS, stb.) foglalkozik a nap jelentős részében az evés és a ruhaméret témakörével, annak a szorongás kezelése céljából érdemes segítségért fordulnia egy szakemberhez. Ha valaki a 100. diétával sem tud lefogyni, szintén kérjen segítséget, mert az evés örömének hiánya, vagy az emiatt érzett bűntudat és szorongás, az étkezések körüli kényszergondolatok jelentős életminőség-romlást eredményezhetnek, ami az amúgy is stresszes hétköznapokban fokozott ingerlékenységhez, sértődékenységhez, önértékelés-csökkenéshez, a szociális kapcsolatok romlásához vezethet. Akinek L-es a mérete, annak valószínűleg nem fogyókúrára, hanem önismereti munkára, énerősítésre van inkább szüksége.

A téma nagyon megosztó és felkapott, de nem a plus size mérettel való kampányolásban látom a megoldást, mert véleményem szerint ez önmagában a divatházak és divatmagazinok reklámja, ami a téma körüli hatalmas érdeklődést aknázza ki, és nem az önértékelés helyreállítását célozza. Az írás a saját szakmai véleményem, amivel természetesen lehet vitatkozni, de a puszta számok miatti szorongást mindenképp érdemes kezelni.