A pozitív pszichológia és a spirituális szemlélet sem az érzések letagadásáról szól

Nem régen megkeresett valaki, aki állítása szerint csalódott a spirituális gondolkodást illetően, mivel úgy érezte, hogy adott spirituális közösségben csak a pozitív érzelmeknek adnak létjogosultságot. Úgy hiszem, hogy ez az egyik legnagyobb félreértés, mely a spiriuális irányultságot és egyébként - olykor még szakmai oldalról is - a pozitív pszichológiát is éri, amikor toxikus pozitivitást emlegetnek.

Emlékszem, néhány évvel ezelőtt egy encounter (személyközpontú) csoportot facilitáltam, ahol egyébként egy pszichológus kollégám felől is az a kritika ért, hogy én folyamatosan keresem a harmóniát. Szavait illetően igaza volt, de akkor mást értettünk harmónia alatt (azért írom mindezt múlt időben, mert nem tudom, hogy ő jelenleg hogyan gondolkodik a témáról - én ugyanúgy). 
A harmónia nem az érzések elnyomásáról szól, hanem arról, hogy miközben az élet viharos tengerén szörfölünk, keressük az egyensúlyt, és ha olykor vízbe esünk, megpróbálunk visszamászni a deszkára.

Érzéseinknek van létjogosultsága. Miközben a belső hangunkkal, lelkiismeretünkkel beszélgetünk, érzéseink iránytűként mutatják az utat a helyes irány felé. Érzések nélkül nincs önismereti munka. Amennyiben valaki ezeket mégis elnyomja, biztosan nem tudja megtisztítani a mentális és érzelmi terét annyira, hogy a legoptimálisabb lépéseket legyen képes megtenni a számára legkiegyensúlyozottabb, legharmonikusabb élet érdekében.

Ám az alapvetően pozitív beállítottság a problémákkal való megküzdésre is pozitívan hat, a pozitív gondolkodás egészséges formája segítheti a rezilienciát, megküzdést azáltal, hogy folyamatosan keressük a lehetőségeinket, ehhez észrevesszük az erőforrásainkat és igyekszünk a körülményekhez alkalmazkodni (ezzel együtt akár a hátrányból is előnyt kovácsolni), mialatt képesek vagyunk fenntartani a reményt nehézségek közepette is.

Spirituális szinten pedig a valóság tükör és minden életünkben felmerülő (egyébként minden esetben értékes) probléma jelzi, hogy mely feladatokkal van még dolgunk, mi lehet önismereti munkánkban a következő lépés - és ebben érzéseink a legfőbb segítőink. 
Itt azért megemlítem, hogy érzéseink el nem tagadása mellett a pozitív pszichológiában is gyakran emlegetett hála- és szeretet-gyakorlatok, mások szolgálata vagy éppen (és ide sorolva az előbbieket is) az élő kapcsolat a transzcendens síkkal sem maradnak eredmény nélkül, amennyiben azokat szívvel végezzük.

Összefoglalva a pozitív pszichológia és az érett spirituális gondolkodás sem állítja azt, hogy a negatív érzelmeket ki kell iktatni, éppen ellenkezőleg: a reziliens emberek általában jól felismerik és elfogadják a kellemetlen érzéseiket, majd ezek információtartalmát felhasználva alkalmazkodnak a helyzethez és növekednek általa. Az érzelmek elfogadása nem a fejlődés akadálya, hanem legtöbbször annak legfőbb kiindulópontja.
Mert ugye emlékszünk: egy krízis lehet veszély is és esély is.