Mi a helyzet, ha az alapfokú szükségletek nagy részben kielégíttettek, és az illető már valóban az önmegvalósítás és transzcendencia szintjén jár? Mi történik az alacsonyabb szintű igényekkel? Ilyenkor így változhatnak a szükségleti piramis szintjei az „önmegvalósító” embereknél:
- Természetesen továbbra is szükség van az alapvető fizikai-fiziológiai szükségletek kielégítésére. Ezek is célból eszközzé válnak. Az önmegvalósított ember sokkal jobban bírja a nélkülözést, hiányt. Ez nem azt jelenti, hogy feltétlenül aszkétává kell lennie, inkább fordítva igaz: a spirituálisan elkötelezett ember számára nem olyan szenvedés például böjtölni, mint aki az evést tartja léte legfontosabb dolgának.
- A biztonságot nem kívül keresi, hanem önmagában, illetve szellemiekben találja meg. Ez az ősbizalom a világ rendjében, gondviselésben, az emberi jóságban való szilárd bizonyosság, amely a véletleneket is kizárja.
- A szeretet felértékelődik, de inkább az adás igénye, mint a kapás követelése. Ez a feltétel nélküli szeretet felé való haladás. Magában foglalja a másik emberhez való nem-ragaszkodást is, ami a szeretetet adok-kapok szinten megélők számára elképzelhetetlen. A családtól a barátokon át a szellemi közösségig minden kapcsolat fontos, de más tartalommal töltődik meg.
- A megbecsülés elsősorban önbecslést, pozitív önértékelést jelent. Ő nagyobb tisztelettel van mások iránt, de egyre kevéssé motiválja, hogy tiszteljék, és hírnevet szerezzen. Autonóm személyiség, aki nem függ mások véleményétől.
- A kognitív szint is átalakul: nem a megszerzett tudás mennyisége, hanem annak megélése, megvalósítása lesz a fontos. A tudásvágy a teljesség tudására irányul.
- Az esztétikai szükségletek célja a harmónia megvalósítása a földön. A rend nem a dolgok földi tetszetőssége, hanem azok örök rendje.
- Az önmegvalósítás szintje nem az ego szintjén álló „én magam” megvalósítást jelenti, amelyekkel a világ és önmaguk számára adnak-kapnak bizonyságot saját értékeikről, hanem a belsőbb énünk (ahogy Jung nevezte a „belső magunk”) kiteljesítése.
- A transzcendencia igénye, keresése mint megélt transzcendens tapasztalás jelenik meg, mint önmaga és a világ megtapasztalásának egyetlen reális módja, mint spirituális szükséglet.
A spiritualitás nem egyenlő valamely vallás követésével. A vallások határozott dogmarendszerre épülnek, és a vallásokban megjelenő írások ill. a bennük rejlő bölcsességek ma is érvényes dolgok. Azonban egy vallás határozott követése nélkül is lehet valaki spirituális beállítottságú. A spirituális ember felülemelkedve túljut a tudomány jelenlegi határain és elfogadja, hogy van másik valóság. Ha a kereszténységet, nem csak mint vallást nézzük, hanem spiritualitást, akkor sokkal több köze van bármilyen élethez... A piramis csúcsa felé haladunk, érdemes más szemmel is ránézni, mint irányultság, törekvés, felfelé tekintés és meglátni mi vagy Ki van a csúcson, ami/aki átsugároz mindenkin.
A világ, és a világban mindenki „EGY”, semmi nem történhet úgy, hogy ne hozna változást az egész rendszerben (Pillangó-effektus). Az ember léte szükségszerű, van dolgunk a világban és fontos, hogy megszülettünk. Az ember folyamatosan keresi, hogy hol a rendeltetése. Victor Frankl, a koncentrációs tábor pszichológus túlélőjének beszámolója szerint, ha van miért élned, kibírod!
(A cikksorozat Kádár A.: A pillangó útja: megújulás, átalakulás, szárnyalás c. írása, V. Kast könyvei, A. Maslow: A lét pszichológiája felé, Bagdy Emőke: Spiritualitás, egészség, boldogság előadása alapján készült)
Az előző részek:
https://pszichologuskereso.hu/blog/pillango-utja-onmegvalositas-es-onmeghaladas-3-resz-milyenek-az-onmegvalosito-emberek#overlay-context=pszichologus/bende-katalin
https://pszichologuskereso.hu/blog/pillango-utja-onmegvalositas-es-onmeghaladas-2-resz-mi-kulonbseg-az-onmegvalositas-es-akozott#overlay-context=pszichologus/bende-katalin
https://pszichologuskereso.hu/blog/pillango-utja-onmegvalositas-es-onmeghaladas-1-resz-szuksegletek-piramisa#overlay-context=pszichologus/bende-katalin
Komment írása