Perfekcionizmus a munkahelyen I. rész

Amikor egy állásinterjún felteszik a jelöltnek a kérdést, hogy mi a legnagyobb gyengesége, gyakran érkezik a válasz, hogy: „Perfekcionista vagyok.” Mivel munkahelyi környezetben alapvetően inkább előnyös, semmint hátrányos tulajdonságként gondolunk a perfekcionizmusra, ezért az interjún stratégiailag jó ötletnek tűnik ezt a jelzőt negatívként alkalmazni ahelyett, hogy egy mindenki számára egyértelműen előnytelen személyiségjegyünket tárnánk fel az interjúztatók előtt (Bariso, 2015).

Hiszen inkább elfogadható az, ha az új kolléga kissé szőrszálhasogató, de emellett magas minőségű munkát ad ki a kezei közül, semmint lusta, pontatlan vagy nemtörődöm. De mit is értünk perfekcionizmus alatt és hogyan is viselkednek a perfekcionisták?

A perfekcionizmus a tökéletességre való törekvést jelenti (Frost, 1990), még akkor is, amikor az adott helyzet ezt egyáltalán nem indokolja. A perfekcionista személyeknek nagyon magas elvárásaik vannak nemcsak magukkal, de általában másokkal szemben is. Jellemző rájuk egyfajta mindent-vagy-semmit típusú gondolkodás a teljesítményüket illetően. Valami vagy tökéletesen sikerül, vagy ha mégsem, akkor azt teljes kudarcként élik meg, emiatt nagyon ritkán éreznek elégedettséget és sikerélményt. Ha azonban mégis teljesítik a saját maguk által felállított elvárásokat, akkor biztosak lehetünk benne, hogy legközelebb még magasabb követelményeket fognak felállítani magukkal szemben (Mor, et al., 1995). A perfekcionisták ugyanakkor megbízhatóak, szabálykövetőek és jól szervezettek is. Ők lesznek azok a munkavállalók, akik követik és tisztelik a cég által felállított szabályokat és folyamatokat. Biztosak lehetünk benne, hogy mindent megtesznek majd azért, hogy feladataikat a lehető legmagasabb minőségben végezzék el, és döntéseiket megalapozottan, a lehető legtöbb információt figyelembe véve hozzák meg (Hogan, 2007). Ehhez azonban idő kell, emiatt a feladatok elvégzése és a döntéshozás az ő esetükben lassabb és körülményesebb.