Párban biztonságban?

       Meglátni és megszeretni, majd törvényessé tenni azt. Két ember közötti nyugati típusú, monogám, állandó kapcsolat. 

     Állandó. Vajon megőrizhető-e állandóan jónak? Ha igen, akkor miként és mit jelent az állandóan jó? Alapja a mindkét fél által megélt kapcsolati biztonság, bizalom és az őszinteség. Ezekhez fontos tudni mire köteleződünk el, milyen életet szeretnénk együtt kialakítani és abban kinek mi lesz a feladata, ki miért vállal felelősséget. Sokkal kevésbé fontos kérdésekben szakemberek segítségét kérjük, míg a családi életbe” belesodródunk” anélkül, hogy átgondolnánk és átbeszélnénk a közös élet alapvető részleteit. Ennek elmaradásával elővételezzük, hogy szabályainkat, megoldásainkat a hétköznapok nehézségei közepette fogjuk megpróbálni elfogadtatni a másik féllel. Az előre lefektetett együttélési szabályok vezérfonalat nyújthatnak a mindennapi működésben elkerülve sok konfrontációt, feszültséget. Olyanokra vonatkoznak ezek, mint például; otthoni munkamegosztás, anyagi ügyek és munkahely, rokonokkal és barátokkal való kapcsolattartás, szex, stb.  

     Biztonság. Miért is nem fektetünk már a kapcsolat elején hangsúlyt az együttélés szabályainak átbeszélésére? Annyira nagy belső vágyunk a valakihez tartozásra és az ezáltal megtapasztalt biztonságra, hogy legtöbbször a hosszabb-rövidebb ideig tartó szerelmi fellángolást vesszük a közös élet alapjának, ami nem tart tovább pár hónapnál vagy jobb esetben évnél. A gyermekek megszületésével új életciklusba lép a kapcsolat, ami jelentősen hozzájárulhat a kapcsolati feszültség növekedéséhez. A házastársi kapcsolat átalakulása szülőivé és a vele járó sok új teendő nagy kihívást tud jelenteni a pároknak. 

A biztonságos kapcsolat legfontosabb alapja az őszinte megnyilatkozás lehetősége egymásnak és egymás előtt, amit már a kapcsolat elején átbeszélésre kerülő érzelmi szerződéskor megtapasztalhatunk. Ezen tapasztalat mintegy próbája lehet a jövőbeli közös életnek; miként leszünk képesek empátiával egymásra figyelni, meghallgatni a másikat és elfogadni annak érzéseit és gondolatait még akkor is, amikor az esetleg különbözik a miénktől. Mindenki úgy érez és gondol, ahogy tud. Fontos elsajátítani a másképp érzés, gondolkodás elfogadását és azt befogadható kommunikációs eszközökkel közölni a másikkal. Ezzel nem kell magunkévá tenni párunk gondolatait és érzéseit, hanem csupán meghallgathatjuk és validálhatjuk azokat, tehát érezhet és gondolkodhat úgy, ahogy képes arra. A felek érzelmi önazonosságának megélhetősége teszi lehetővé a biztonság megteremtését a kapcsolaton belül. 

    Önismeret. Az érzelmi önazonosság által fizikai, szellemi és érzelmi szükségleteim szerint lehetek jelen kapcsolatomban.  Ahhoz, hogy biztonságban megélhessem önmagam a kapcsolatban szükséges ismerni önmagam, különben hogyan tudnék szükségleteimnek megfelelően jelen lenni és reagálni, vagy kifejezni igényeimet. A másikkal szembeni bizalmatlanság és az önismeret hiánya megakadályozhat a kapcsolaton belüli önazonos jelenlétemben, félelmeim és szükségleteim megosztásában. 

Az őszinte megnyílással a kapcsolat két irányba mozdulhat el. Az egyik a kapcsolat olyan szintre lépése, ahol valódi belső igényeink kielégítése lehetővé válik, ezzel teremtve meg a biztonságos kötődést a másik félhez. Ha azonban belső igényeink kifejezése elutasítást és problémát vált ki, az számunkra a kapcsolat elégtelenségére mutathat rá. 

A kapcsolati dinamika azt jelenti, mindent együtt hozunk létre. Az önmagunka való reflexió azt jelenti, hogy magamra figyelek ahelyett, hogy a másikat pásztáznám és őt szeretném megérteni. A párunk a mi működésünkre reagál, ezért fontos, hogy önmagunk működését értsük meg és aztán azt osszuk meg őszintén, ezzel befolyásolva a köztünk levő folyamatot. Nem várhatunk őszinte reakciót, ha mi magunk sem vagyunk őszinték. Az önismeret hiánya abból fakadhat, hogy mindig kifelé a másikra figyelünk, őt pásztázzuk és egész figyelmünk rá irányul ahelyett, hogy önmagunkra fókuszálnánk. Ezen folyamat első lépése megválaszolni önmagunknak a „Hogyan érzem magam?” és „Igazán mire lenne szükségem?” kérdéseket, majd a válaszokat én-üzenettel megosztani, mivel az én érzéseimről és igényeimről van szó, ezért azokat egyes szám első személyben érdemes elmondani. Az együttérző kíváncsi betekintés lehetővé teszi önmagunk megismerését. 

Csak az őszinte kapcsolat adhatja meg a vágyott biztonságot és ha nem engedhetjük meg magunknak a nyíltságot, akkor az már alapjaiban egy bizonytalan kapcsolatot feltételez. Mindez rámutat az önismeret által elért önazonosság fontosságára. 

     A pár-és családterápia olyan biztonságos teret biztosít, ahol kimondhatóvá válnak a legbelsőbb érzések és igények, ezáltal teremtve meg egy őszinte és jól megélhető kapcsolatot. Így amennyiben a kapcsolat kezdetekor elmaradt az érzelmi szerződés átbeszélése, az a terápiás közegben bármikor bepótolható. A rendszerszemléletű pár-és családterapeuták segítenek feltárni a pár együtt (interperszonális) létrehozott dinamikáján belül az egyéni (intraperszonális) dinamikát ami, mint láthatatlan mozgatórugó irányítja a kapcsolatot.  A rendszerszemlélet lehetővé teszi a különböző terápiás irányzatok széles tárházának használatát, így többek között az Érzelem Fókuszú Terápia (ÉFT, Sue Johnson) és Élményközpontú Terápia (Whitaker és Satir).