Mindenkiben él a vágy, hogy önmaga maradhasson élete szerelme mellett is, akivel párkapcsolatban él. Egyszerre önazonosnak maradni és tartozni is valakihez, mindig nagy kihívást jelent. Számos kérdést vet fel, mint például: hogyan maradjunk hűek magunkhoz, de mégis alkalmazkodjuk az új párkapcsolati helyzethez? - amiben már nem csak ÉN-ként vagyunk jelen, hanem a másik féllel egy MI-t is alkotunk. Hogyan csináljuk úgy, hogy ne vesszünk el benne? Honnan vegyük észre, hogy elvesztünk a kapcsolatban?
Első körben nagyon hasznos lehet, ha tudjuk milyen szakaszok és jellemzők határoznak meg egy párkapcsolatot.
Egy párkapcsolat fejlődési szakaszai
Ellyn Bader és Peter Pearson elmélete szerint, egy párkapcsolat a szimbiózis szakaszával kezdődik, amikor is természetes és normális, ha elveszünk a sűrű szerelmi ködben, mint egyének és leginkább a MI-re, vagyis magunkra és párunkra, mint egy teljes egész gondolunk. Ez a rózsaszín köd szakasza, amikor senki és semmi nem számít csak az, hogy a másikkal egyek legyünk testben és lélekben. Figyelmünk az eddigi én-fókuszról, a közös pontokra irányul. Ez a szakasz általában 2-3 évig tart a pároknál.
Az új ÉN, mint társ
Ebben a szimbiózisban önmagunk újradefiniálását éljük meg, mostmár egy új perspektívából is látjuk, azonosítjuk, határozzuk meg magunkat, mégpedig egy újabb szerepben: párkapcsolatban lévő személyként, párunk szerelmeként, egy társként.
Ebben a szakaszban a legrosszabb, ami történhet, ha benne ragadunk a MI állapotba és önmagunkat, mint független ÉN-t már elfelejtjük meghatározni. Csak a fenti szerepek szemüvegén keresztül vagyunk képesek meglátni magunkat, s ez alakít ki majd egy erős függést a kapcsolatban. A következő szakaszban meglátjuk hogyan.
Hogyan határozod meg magad? Milyen szerepeket élsz meg a hétköznapokban? Milyen egyéni hobbijaid, tevékenységeid vannak? Mi az amit TE nagyon szeretsz, vágysz rá? - Néhány kérdés, ami segíthet feltárni milyen mértékben van „MI” és„ÉN” az életedben.
Képviselem magam, hogy a MI-ben benne legyen ÉN is
A szimbiózis szakasza után elérkezünk a differenciálódás szakaszába, ahol fölidézzük az értékeinket, egyéni céljainkat és elkezdjük képviselni a másiknak, mire van szükségünk, mit szeretünk az életben, melyek a mi szabályaink, ami szerint eddig működtünk. Igen, ez egy eléggé konfliktuózus helyzet, hiszen mindenki a sajátját kezdi el érvényesíteni. Ebben az időszakban vitatjuk meg a jövőbeli közös döntéseket. Korábban csak az érdekelt, ami hasonlóság. Most felfedezzük a különbségeket, mi milyen szabályokat szeretnénk és az hogyan illeszkedik a párunk által képviselt szabályokhoz. Közös életünk alapjait meghatározó szabályrendszer kialakítása zajlik ebben a szakaszban. Visszatérünk identitásunkat meghatározó tényezők képviselésére, a megoldás pedig az összecsiszolódás és kompromisszumok megtalálása.
Komment írása