Október hónap lelki üzenetei

Carl Gustav Jung  (svájci pszichiáter az analitikus pszichológiai iskola megalkotója) szerint a mai ember eltávolodott a természettől, azonban az emberi természet is olyan, mint a természet. Célunk, hogy ráhangolódjunk a természet körforgására, amely az emberi életben is jelen van. Hónapról hónapra haladva megfigyelhetjük, hogy a természet, az évkör szimbolikája, hogyan illeszkedik az életünkhöz, hangulatunkhoz, érzéseinkhez.

Ősszel a „BENT” nyitja kapuját, a harsány kinti nyári világból lassan elindulunk a befelé fordulás irányába. Beérett a termés, gazdag gyümölcs választék (szőlő, alma, bor), színpompa vesz körül (meleg színek). Elmúlás szele megérint minket. Kettősség érzése jelenhet meg: a nap már nem süt olyan erősen, de minden beérett bőség vesz minket körül. A nyár bőség, kint lét, anyagi világ után elindulunk egy szellemi, spirituális világba. 

Az emberi természetben is megfigyelhetők a változások: megjelenik a lényeglátás, mi a cél, jobban kapcsolódunk a racionális világhoz, jellemző a szorgalom, a rendszerezés. 

Egyik fő feladat a számvetés. 

Mi érett meg bennem? 

Mit szüretelek le? 

Minek teszem el a magját? 

Mit viszek magammal a téli hónapokra?

Milyen értékeim vannak, amiket tovább kell adnom? 

Mit kell elengednem magamból, és átadni a környezetemnek segítségül? 

Mit jelent számomra a búcsú, elválás?

 Október hónapja analóg az öregkorral, ahol az életvezetés lelassul, az ember lassan visszatekint, hogy kiértékelje életét. Képessé válik a lényeg, az igazság meglátására, harmóniát, egyensúlyt tud teremteni a közösségi életben, családban. A Nap egyre rövidebb ideig látható az égen, az éjszakák egyre hosszabbak. A természetben felragyognak a változás izzó sárgás-vöröses színei. Ezek színek lekerülnek fentről a lombokról a földre (a lombkorona átadja minőségét a környezetének). A bőség, az érettség vesz körbe minket a természetben, amelyben benne van az elmúlás érzete is. A természet elengedi a szépségét, a színeit, a termését. Az édes szőlőben benne van a Nap sugara, ereje, melegsége, zamatában, levében pedig a közös munka emléke ugyan úgy, ahogy majd a belőle készült bort kínáljuk a társasági életben. Ez az embereket is arra motiválja, hogy át tudják adni megszerzett tudásukat, és arra, hogy bizonyos dolgokat elengedjenek a tovább-lépéshez. Mérlegre tesszük, hogy mi volt jó, mi volt rossz. 

Pszichológiai értelemben október a megmérettetés, számadás hava. Meg kell vizsgálni, hogy mit vetettem és mit arattam. Szembe kell nézni önmagunkkal. Számot kell vetnünk, hogy mi érett meg bennem, mivé váltam, mit valósítottam meg eddigi életemben, az elmúlt egy évben. Milyen eredményeket értem el, mi az, ami sikerült, mi az, ami nem sikerült, min kell változtatnom, mit viszek tovább, és mit engedek el. Milyen lehetőségek, bimbók vannak bennem, amelyek megvalósítása a következő évre vár, melyek azok a bimbók, amelyek már nem tudnak kinyílni. Az elengedés, a búcsúzás, az elválás időszaka ez. Elkezdünk befelé figyelni, elcsendesedni. A mérleg havában mi is elkezünk mérlegelni, hogy mit viszünk magunkkal tovább, és mit e engedünk el, pont úgy, ahogy a fa is elengedi leveleit. Kiemelkedik a társ fontossága, a másik felé fordulás, az együttműködés. A mérleg kulcsmondata: találkozom másokkal. megmérek és kiegyenlítek.

A pszichológiai alapokon nyugvó művészetterápiás csoportokon a természet szimbólumait is segítségül hívjuk, hogy megjelenítsük belső képeinket, közelebb kerüljünk azokhoz az érzésekhez, automatikus működési mintákhoz, amelyek a mélyből a tudatalattinkból irányítják gondolatainkat, érzéseinket, viselkedésünket. Ezek a csoportfoglalkozások kitűnő alkalmat biztosítanak arra, hogy elinduljunk az önismeret, az önelfogadás útján.

„Minden ember magában hordozza a béke, az öröm és a szeretet végtelen forrását, de nem mindig tudja, hogy hogyan kerüljön kapcsolatba ezzel a forrással.” (Srí Csinmoj)