(Nem csak) szexuális zaklatás

Néhány adat a nemzetközi „trendről”.

A BBC készített 2017-ben egy felmérést 2031 nő részvételével. A résztvevők 53%-a nyilatkozott úgy, hogy érte az iskolában vagy a munkahelyén szexuális zaklatás, és 10%-ukat konkrétan szexuális támadás is.

A munkahelyi zaklatás (mobbing), amely a férfiakat épp olyan arányban éri, mint a nőket, az Egyesült Államokban 35-50%-ban heti rendszerességgel fordul elő. Ez a szám például Szlovéniában „csak” 24%, de 63%-a válaszadóknak alkalmankénti (kb. havi rendszerességgel) zaklatásokról számolt be.

Nagy-Britanniában a megkérdezettek 37%-a, Törökországban 32%-a, míg Taiwanon az 51%-a jelzett vissza, hogy élete folyamán volt már kitéve zaklatásnak.

A legveszélyeztetettebb a 26-30 éves, nem vezető beosztású korosztály.

A zaklatók a legritkább esetben szoktak azzal törődni, hogy a másik fél vajon mit él át. A bántalmazó, megalázó helyzet ráadásul nem ér véget a szituáció befejeztével, mert a bántalmazottak sokszor a fejükben újra és újra játsszák az eseményeket.

De mi az, amit a zaklatások alkalmával megélnek?

Néhány tipikus példája ennek:

• változó mértékű sokk és azt követő stressz;
• megaláztatás;
• biztonságos és igazságos világba vetett hit megingása;
• önmagába vetett hit megrendülése;
• az intim szférába történő betolakodás, amit egy belső „mocskosság” esetleg undor érzés követ.

Mint minden traumatikus élmény, a zaklatás is megrázó, és nem csak azért, mert váratlanul történik. Az intim szférát éri támadás, ami súlyos esetekben az egyes személyiségjegyek megváltozását is magával hozza (bezárkózás, bizalmatlanság, agresszív tendenciák megjelenése, elkerülő magatartás felerősödése).

A zaklatások hátterében többféle ok is állhat. Sokszor nehéz megmondani, mi váltotta ki az adott konfliktust, és a zaklatóknál egynél több ok is jelen lehet.

A leggyakoribb kiváltó tényezők:

• frusztráció, önértékelési zavar;
• dominancia vágy;
• feszültség levezetés;
• szociális státusz kivívása a kollégák/kolléganők körében;
• áldozat helyett zaklatóvá válni biztonságosabb;
• alacsony szociális viselkedési kultúra;
• korábbi hasonló negatív élmények miatti feljogosítottság érzés.

A zaklatások legnagyobb része sosem részesül megfelelő kezelésben, aminek szintén több oka lehet.

Az egyik ilyen ok lehet az áldozat részéről jelen lévő kiszolgáltatottság érzés, mivel szüksége van a munkahelyére, vagy nem tud rövid úton kilépni az adott csoportból, ami további feszültségekhez vezethetne. Sok ilyen helyzetben a zaklatás tényét nem is jelzik.

Az áldozatok nagyon sokszor saját magukat okolják a történtekért, és nem érzik jogosnak, hogy a támadókat láthatóvá tegyék.

A történtek kivizsgálása ráadásul körülményes, és olykor hosszú ideig is eltarthat, mind emellett pedig gyakran megalázó és megterhelő, mert fejben újra és újra át kell élnie a történteket.

Mi lehet megoldása ezeknek a helyzeteknek? Az azonnali tűzoltáson kívül, a hosszú távú megoldás nyilván a megelőzés lenne. Úgy vélem, az emberi viselkedésből az agresszív elemeket nem lehet teljes mértékben kiiktatni, így hosszú távon a cél nem a zaklatások megszűntetése lehet, hanem az előfordulásuk csökkentése, és a zaklatók megfelelő mértékű büntetése.

A helyzetet kezelni több téren is kell: a bántalmazott oldaláról, a közvetlen környezet (munkahely) részéről, és a társadalomnak is foglalkoznia kell a kérdéssel.

A bántalmazott oldaláról

-mindenképpen jelezni kellene szóban és írásban;

-beszélni róla a közel álló barátokkal és/vagy rokonokkal (esetleg szakemberrel, ha az eset szubjektív mértékben súlyos);

-megérteni, hogy nem önhibából következett be, a történtek a bántalmazottról (a személyiségéről és kompetenciáiról) semmit nem mondanak el;

-tanulni a helyzetből: észrevenni az előjeleket, megtanulni a helyzetben azonnal reagálni (kilépni vagy határozottan jelezni a nem megfelelő viselkedést);

-ha nincs más megoldás, a csoportból (munkahelyről) való kilépés is szükséges lehet, mert a traumás élményt az eseményhez kapcsolódó ingerek folyamatosan a gondolkodás terében tarthatják, ami szorongáshoz, depresszióhoz is vezethet.

Munkahely oldaláról

-Legfontosabb az információ átadása: mi a zaklatás, hova fordulhatnak azok, akiket zaklatnak, mik a következmények;

-tréningek: esetismertetések és érzékenyítések;

-segítők finanszírozása (inkább külső, mint belső).

Társadalom oldaláról

Már az iskolákban is nagyobb szükség lenne érzékenyítésre, és a zaklatás mibenlétének és következményeinek tudatosítására.

Mindig is kényes és nehezen kezelhető téma lesz a zaklatás és ezen belül a szexuális zaklatás. Hiszen az, ami az egyik helyzetben még vicces, a másikban már bántó lehet. Ami egyszer ártalmatlan flört, a máskor szexuális zaklatás. A különbséget a szociális helyzet megfelelő felismerésével, illetve empátia segítségével lehet megtalálni. Sajnos azonban nem reális elvárás, hogy ezek a képességek mindenkiben meglegyenek, mert ha valaki elhanyagoló vagy bántalmazó (fizikai vagy verbális) családból érkezik, egészen másnak látja az egyes helyzeteket.

A megoldás talán mégis az érzékenyítés és információ átadás lehet, és egy biztonságos háló kiépítése a bántalmazottaknak. Ezek a programok és segítségnyújtások most is jelen vannak, és működnek, de a hatékonyságuk javítása még nagyon is akut és aktuális feladat.