Mitől hatékony a pszichológiai konzultáció?

Természetesen számítanak az olyan egzaktabb tényezők, mint a pszichológushoz járás rendszeressége (heti egyszer javasolt), de a konzultációk intenzitása nem jár jobb eredményekkel. Tehát hiába járnánk akár minden nap pszichológushoz, a lelki folyamatoknak van egy „kihordási” ill. a problémáknak egy feldolgozási ideje, amit nem lehet sürgetni.

Ezen kívül természetesen a kliens által befektetett érzelmi munkától is függ az eredményesség, hogyan képes önmagán dolgozni, mennyire foglalkozik a lelki életével (pl. a házi feladatokat végrehajtja-e) a két találkozás közti időben avagy a megoldást a pszichológustól várja. Ezt szoktuk motiváltságnak nevezni, vagyis kedvező és a pszichológiai változást elősegítő tényező  a konzultáció kezdetén, ha valaki saját akaratából jelentkezik, akar és tud változtatni, változni. Továbbá az is megkönnyíti az együttműködést – tudom, ez nem hangzik szépen, de sajnos szükséges –, hogy ha a személy elég rosszul érzi magát, mert ez a „szenvedésnyomás” vezetheti el a változás iránti igényhez, ill. növelheti a motiváltságát, hogy eljárjon a pszichológushoz. Aki nem szenved valamitől vagy valahogyan, miért menne segítőhöz? Aki jól érzi magát és elégedett az életével, ő nincs itt.

Végül persze minden konzultációs folyamatnak van placebohatása – a változásba és akár a lélektanba vetett remény és hit nélkül nincs javulás. Aki a gyógyszerben hisz, azt szed.

Az egyik talán legfontosabb tényező tehát a kapcsolat, ami a kliens és a pszichológus közt kialakul. A pszichológus olyan figyelő, törődő, gondoskodó személy, aki érzelmi és gyakorlati támaszt nyújt; lehet modell is vagy partner, akivel az emberi kapcsolatok problémái újraélhetők és feldolgozhatók; a szeretet átmeneti tárgya.

Rogers által leírt változóknak a fontosságában minden pszichológiai irányzat egyetért. Ezek a a pszichológus feltétel nélküli elfogadása, a hitelessége (őszintén, önmagával összhangban és nyíltan kommunikál), és az empátia-képessége.

A konzultációs helyzetben még fontos, hogy a pszichológus olyan megengedő légkört teremtsen, ahol mindenről lehet beszélni, és amelyben a kliens önmagáról új ismereteket szerezhet és új viselkedési módokat próbálhat ki. Végül a pszichológusnak van egy érzelmi megtartó szerepe, ahol a személy a feszültségeit levezetheti, nyugodtan elengedheti magát és leeresztheti a „gőzt”. A problémák és események elmondása érzelmeket hoz a felszínre, ami a megkönnyebbülés révén javítja a személy állapotát és közérzetét.