Milyen a személyközpontú konzultáció?

A személyközpontúság azt jelenti a pszichológiai beszélgetéseink során, hogy a pszichológust felkereső személy és a megfogalmazódó gondolatok, kérdések, problémák, helyzetek és a kialakuló érzések és érzelmek vannak a középpontban. A pszichológus követi és visszajelzi a meglátott gondolati- és érzelmi mintákat, segíti megtartani a személyt az adott helyzetben, biztonságos és bizalmi légkört teremtve, ahol mindent elmondhatunk, semmit nem kell titkolnunk.  

Azért előnyös ez, mert:

• a probléma és a tünetek helyett Ön van középpontban,
• a lelki-, belső munka és a döntés felelősségét nem veszi el,
• egyedi és megismételhetetlen embernek tekinti a pszichológust felkereső embert, olyan egyenrangú partnernek, akitől még tanulhat is
• a pszichológus nem diagnosztizál, nem tesz be minket és a személyiségünket egy dobozba, hanem elsősorban a tüneteink, a problémáink mögötti személlyel foglalkozik.

 Minden tünet egy jelzés, amit személyünk ad arra nézve, hogy változtatnunk szükséges vagy/és valamit szükséges feldolgoznunk a múltból, vagyis más szemmel és más érzésekkel, gondolatokkal  tekinteni rá vissza.

Ha eltüntetjük a felszínen megjelenő tünetet, például nem tudunk aludni és beveszünk egy altatót, vagy akár relaxáció segítségével alszunk el, akkor nem foglalkozunk az alvászavar mögött megjelenő érzéseinkkel, érzelmeinkkel ill. a személyünkkel és a múltbeli tapasztalatainkkal vagy a jelenbeli problémáinkkal.

A személyközpontú módszer nem rövidtávon hoz eredményt, de nem is törli le gyorsan a tüneteket, hogy idővel egy másik tünet jelenjen meg, hanem arra taníthat, hogy más szemmel nézzünk szembe Önmagunkkal.

Még nem találkoztam két egyforma emberrel vagy helyzettel, még akkor sem, ha „azonos” volt a problémájuk, mondjuk az, hogy „megcsaltak”. Annyiféle lehet az emberek társadalmi-, családi-, munkahelyi rendszere, életében meglévő tapasztalata, gyermekkori családi mintája, hiedelme, vágya, elképzelése a családi életről, nem beszélve a párjával való kapcsolatról, helyzetükről, közös történetük, a párkapcsolathoz, gyermekekhez való viszonyhoz fűződő képzeteik, elveik; hogy lehetetlen megmondani két megismételhetetlen ember közt fennálló kapcsolatban és helyzetben, hogy más ember „mit szokott tenni” egy másik helyzetben…