Miért olyan stresszes a karácsony

Az ünnepek a remény és az öröm és olykor a feszültségek időszaka is.

A vallási ünnepek egykor szent napok voltak, amelyek Isten tiszteletére összpontosítottak. Az emberek összegyűltek, imádkoztak, és lakomáztak. A modern világ átalakította ezeket az ünnepeket. Az ünnepek és különösen a karácsony számos különböző dolgot, tevékenységet foglal magába. Rohanva vásárolunk ajándékokat, takarítjuk és díszítjük otthonukat, utazásainkat tervezzük, sütünk- főzünk. Vendégeket fogadunk, és vendégségbe illik mennünk. Az online világ pedig egyszerre segíti és dokumentálja ezeket az akciókat. Látjuk a gyönyörű csillogó otthonokat, a hatalmas ajándékhegyeket, a kamerába mosolygó boldognak tűnő embereket.

Bizonyos, hogy vannak olyan emberek, akik a karácsonyi időszakot a hitük megerősítésének lehetőségeként fogják fel, és vannak akik távol tartják magukat a nyüzsgéstől. A legtöbb embernek a karácsony azonban a rohanásról szól, arról, hogy megfeleljenek az elvárásoknak, hogy ünneplőek, vagy vidámak legyenek. A karácsony, ahogyan azt most kifejezzük, a családdal, valamint a barátok és munkatársak egyre szélesedő körével való kapcsolatok kiépítésének és megszilárdításának ideje. Az évnek ebben az időszakában nyújtott udvariasságok - talán egy meghívás valakinek az otthonába, egy szép ajándék vagy borravaló - arra szolgálnak, hogy "számítsanak", azaz megerősítsék a társadalmi rangot az elkövetkező hónapokban.

Sokaknak a karácsony az év legmeghittebb időszaka, de az ünneppel kapcsolatos egyre nagyobb elvárások, a karácsony elüzletiesedése, a rohanás, az elvárásoknak való megfelelési vágy mind-mind a nem kívánt stressz, a szorongás, sőt a depresszió melegágya is.  

Ennek fényében Thomas Henricks szociológus professzor az emberek négy különböző szerepét különbözteti meg az ünnepek megteremtésében és kezelésében. Mindegyik szerep a maga nemében problémákat vet fel, és a stressz forrása lehet.

Az irányító

Bizonyos embereknek nagyon világos elképzeléseik vannak a karácsonyi ünnepekről, amelyek talán gyermekkori szép emlékeken alapulnak. Megvan az akaratuk, az erőforrásaik és a szervezőkészségük ahhoz, hogy megvalósítsák ezeket az elképzeléseket, még akkor is, ha ez azt jelenti, hogy a munka nagy részét maguk végzik. Az ő elképzelésük szerint az étkezésnek és a díszítésnek egy bizonyos módon kell történnie; bizonyos embereknek (és másoknak nem) jelen kell lenniük a fontos eseményeken; az ajándékokra és egyéb társadalmi udvariasságokra vonatkozó szabályoknak kell lenniük.

Egyszerűen meg lehetne köszönni a kontrollereknek a közreműködésüket, mivel másokat mentesítenek az ilyen alkalmak megtervezésével és lebonyolításával járó nehéz munka egy része alól. A társasági élet azonban ennél bonyolultabb. Ha egy személy túl sok irányítást gyakorol, a többiek nem tudják megvalósítani a saját elképzeléseiket, vagy akár csak azt, amit ők hasznosnak tartanak. Az ünnepi esemény elveszíti az együttműködés, a spontaneitás, a meglepetés és a szórakozás tulajdonságait. Valóban, ki szeretné, ha az ünneplését irányítanák?

Az irányítók azt válaszolhatják, hogy azért vállalják ezt a szerepet, mert másokat kevésbé érdekel az események (megfelelő) sorrendje, és kevésbé képesek irányítani azokat. Ennek a hozzáállásnak az az ára, hogy mások neheztelhetnek a főnökösködésükre. Alternatív, más stílusú tevékenységekre esetleg nem kerül sor. Gyakran előfordul, hogy az irányítók túlterheltnek érzik magukat a sok előkészülettel és végrehajtással. Ez a teljesítménykényszer fokozódik, ahogy az olyan kulturális platformok, mint a magazinok, weboldalak és a közösségi média egyre magasabbra emelik a "tökéletes" karácsonyra vonatkozó követelményeket.

A kívülálló

Egészen más a helyzet az elszigetelt vagy nem résztvevő személy esetében. Sokan élnek egyedül, kevés erőforrással és társadalmi kapcsolattal. Számukra a karácsonyi ünnepek alkalmával egy szeretett háziállat vagy egy hasonló helyzetben lévő barát társasága lehet a legfontosabb. Számukra az ünnepek megünneplése nem fog hasonlítani arra az alapvetően felső középosztálybeli modellre, amelyet a média közvetít.

Mások saját elhatározásukból távol maradnak a nyilvános ünnepléstől. Vannak csendes, befelé forduló emberek, akik egyszerűen nem szeretik a hosszú, vagy zajos összejöveteleket. Egy részük intellektuális és erkölcsi alapon ellenzi a csillogásával és pazarlásával teli ünnepléseket. A társadalomnak most együttérzésre van szüksége, nem pedig céltalan mulatozásra - legalábbis az ő gondolkodásuk szerint.

Vegyünk egy utolsó csoportot, akik számára a karácsony a szomorúságról, a keserűségről szól. A látványos összejövetelek jobb időkre emlékeztetik őket, amikor még a már elhunyt szeretteik társaságában éltek. Részt vesznek az összejöveteleken, talán mosolyognak és nevetnek, de a szívük máshol jár.

A csapdába esett

A harmadik kategóriába tartoznak a "csapdába esettek”. Ezek az emberek nem akarnak részt venni a legtöbb eseményen, de úgy érzik, hogy részt kell venniük, sőt muszáj. A részvétel számukra „kötelező”.

Ebből a szempontból a legtöbben fel tudunk sorolni olyan alkalmakat, amelyeken nem akartunk részt venni. Ott van a hivatalos parti a munkahelyen. ("Ezek az emberek inkább kollégák, mint barátok. Nem látom őket eleget?") Más események köteleznek minket, mert a házigazdák barátok, és mert már évek óta oda járunk. ("Igen, de ezekkel az emberekkel már két partin is szocializálódtunk találkoztunk ebben a hónapban. Nem hagyhatnánk már ezt abba?"). Legyünk tisztában azzal, hogy a legtöbb ilyen alkalom nem csak arról szól, hogy megjelenünk és maradunk néhány percig. A házigazdának szánt ajándékok, valamint az ételek és italok is részei az eseményeknek.

Sokkal fontosabbak a családdal való összejövetelek. Ez gyakran azt jelenti, hogy sokféle rokonnal találkozunk. Régóta dúló nézeteltérések forrhatnak ki; a családtagok visszatérhetnek a gyermekkori szerepekhez. Gondoljunk a felnőtt gyermekekre nehezedő nyomásra is, akiknek karácsonyra a szüleikhez kell utazniuk, még akkor is, ha a távolságok jelentősek. Ez a nyomás fokozódik, ha unokák vannak, különösen ha első unokáról van szó. Képzeljük el a vegyes, avyg mozaik családok nehézségeit, amelyeknek esetleg több szülői-, nagyszülői csoportnak kell megfelelniük. Természetesen az emberek szeretnék - és joguk van hozzá - látni a szeretteiket. De ki irigyel egy olyan családot, amely télen kisgyerekekkel utazik át az országon?

A túlterhelt

Bárhogyan is viszonyulunk az ünnepi időszakhoz, a legtöbben érezzük az idő és az energia korlátait. Ritka az az ember, aki hosszabb decemberi szabadságot tart. A vásárlás, a díszítés, a főzés és az ajándékok becsomagolása a rendes munkaidőn kívül történik. Az egyéb otthoni kötelezettségek továbbra is rohamléptekben folynak.

Ott van még a pénzügyek kérdése is. A karácsonyi előkészületek drágák. Az adósságok felhalmozódnak, és akár a következő évben is fennmaradhatnak.

Az emberek általában túl sokat esznek és isznak az ünnepek alatt. Az alkoholizmusra való hajlam is felerősödhet. A pénzügyi problémákhoz hasonlóan ezek a túlzások is kihatnak az év többi részében tanúsított viselkedésre. Nehéz utána visszatérni a normális kerékvágásba.

Talán mindennél fontosabb a szezon érzelmi befektetése. Ennek nagy része csodálatos dolog, a remény és a szeretet keveréke. Mégis, a feszültség egyre nő, ahogy közeledik a nagy nap. ("Vajon az ételek időben elkészülnek? Vajon időben odaérünk? Tetszeni fognak az embereknek az ajándékok? Jó lesz ez a ruha?"). Az ilyen aggodalmak elég természetesek; de a feszültség halmozódik, különösen, ha alváshiánnyal, pénzügyi gondokkal, rossz étkezési szokásokkal és a társadalmi elvárások miatti aggodalmakkal párosulnak.

A fent leírt négy szerep sajátos feszültségeket generál, és sajátos válaszokat igényel. Azonban az összes lelkesedés középpontjában a különböző típusú emberekkel való interakció kihívásai állnak. Jelenlegi formájában a karácsony olyan időszakot jelent, amikor mindenkinek kifejezhetjük jókívánságainkat. Az ételek és ajándékok megosztása - és az, hogy kedvesek vagyunk egymáshoz - ennek elemei. Az esetleges feszültség, rosszkedv nem szabad, hogy elnyomja ezt a kedves szellemet. Ahelyett, hogy az évnek ebben az időszakában lemondanánk a másokkal való kapcsolatainkról, talán az a bölcsebb út, ha alaposan átgondoljuk, hogy milyen típusú és szintű családi és társadalmi szerepvállalást bírunk elviselni, ha szelektíven közelítünk az ünnepi tevékenységekhez, és ha megtaláljuk a saját módszereinket arra, hogy kimutassuk a másokkal való törődést. A legtöbb ember tisztában van azzal, hogy mi - és kik - számítanak neki igazán. A karácsony esélyt ad arra, hogy ezeket a kapcsolatainkat ápoljuk.