Mi a szeretetnyelvünk?

A szeretetnyelveket szeretném részletesen áttekinteni: a párkapcsolat és a gyermekekkel való kapcsolat esetén. Chapman nevéhez fűződik a „szeretetnyelv” fogalmának megalkotása: mindenkiben létezik egy ún. „szeretettartály”, amely hol megtelik szeretettel, hol félig tele van, hol kiürül, mint a kocsink benzintankja. Ha szeretetet kapunk és úgy is érezzük, hogy szeretnek minket, akkor boldogok és kiegyensúlyozottak vagyunk. Ha nem kapunk szeretetet vagy nem érezzük!, akkor rosszabbul érezzük magunkat. Azt éljük meg, hogy nem szeretnek minket - még akkor is, ha kapunk szeretetet valakitől. Ilyenkor lehetséges, hogy más szeretetnyelven beszélünk.

Ha felfedezzük, hogy egy családtagunk szeretetnyelve eltér a mienktől, a mi dolgunk az lehet, hogy megtanulunk az ő nyelvén beszélni.

Figyeljük meg, hogyan fejezi ki a szeretetét mások iránt! Ez a kulcs a szeretetnyelve megismeréséhez. Jegyezzük fel, hogy mit kér tőlünk, illetve mit ad leggyakrabban. Kérései szorosan összefüggenek a saját szeretetnyelvével, éppúgy, mint az, amit nagyra értékel és méltányol bennünk. Ha felismertük családtagunk szeretetnyelvét, használjuk rendszeresen a vele való kapcsolatunkban.

Beszéljük meg a gyermekeinkkel az életkoruknak megfelelő szinten, hogy milyen fontos felismernünk egymás nyelvét. Bátorítsuk őket saját szeretetnyelvük felfedezésére, és mondjuk el nekik, melyik a legfontosabb kifejezési mód a mi számunkra. Ha szeretetvágya betöltetlen marad, akkor előfordulhat, hogy felrúgja a szabályokat, így mutatja ki haragját szülei iránt, akik nem adják meg neki azt, amire szüksége van. A kisgyermekek és a kamaszok helytelen viselkedésének hátterében lehetséges, hogy az üres „szeretettank” áll.

A „szeretetnyelvnek” öt – jól felismerhető fajtája van: elismerő szavak, minőségi idő, ajándékozás, szívességek és testi érintés.

Első szeretetnyelv:

Bátorító és dicsérő szavak

Az elismerő szavak a szeretet egyik közvetítői. Számtalan módon szavakba önthetjük elismerésünket. Dicsérhetjük a másik viselkedését, megjelenését, személyiségét. Mindezt tehetjük szóban vagy írásban is. Akik ezt a szeretetnyelvet beszélik, azok úgy szívják magukba az elismerő szavakat, mint kiszáradt föld az esőt.

• a párkapcsolatban:

Minél egyszerűbbek és közvetlenebbek a szavaink, annál kifejezőbbek: „De csinos vagy ma!”, vagy csak egyszerűen: „Köszönöm. Szeretlek.”

Közvetett úton is adhatunk megerősítést, mikor társunk távollétében mondunk róla dicsérő szavakat. Sőt írásban is kifejezhetjük szeretetünket. A leírt szavak előnye, hogy újra és újra elolvashatja őket partnerünk.

A dicséret mellett bátorító szavainkkal is elismerésünket fejezhetjük ki. A bátorításhoz empátiára van szükség, hogy a társunk szemszögéből is képesek legyünk látni a világot. Próbáljuk beleélni magunkat az ő helyzetébe, és bátorítsuk őt abban, ami iránt érdeklődik, amit fontosnak tart vagy amiben jók képességei, csak nem hiszi el magáról.

Segíthet az a módszer is, amelyet párterápiában is használnak, hogy mindketten listát készítünk azokról a dolgokról, amelyeket nagyra értékelünk egymásban. Azután a lista alapján szóban is megdicsérjük egymást.

• a gyermekünknél:

Ha gyermekünk gyakran megdicsér, hogy milyen jól áll a ruhánk, vagy milyen finom ételt készíttetünk, ez arra vall, hogy az „elismerő szavak” nyelvét érti.

A legtöbb szülő túl kritikus a gyermekével szemben. Ha folyton bíráljuk szavait és viselkedését, annak egész életére kiható rossz hatása lehet. Határozzuk el, hogy minden alkalmat megragadunk, hogy megdicsérjük őt. Naponta legalább kétszer-háromszor szóljunk hozzá az elismerés nyelvén. Ha a kamasznak ez a szeretetnyelve, fokozottan szüksége van rá, hogy óvatosan fogalmazzunk, és kritika helyett a hangsúly a biztatáson legyen! Sok fiatal azért fordul el a szüleitől, mert megsebzi őt a vele szemben megfogalmazott éles bírálat.