Különböző szerepeinkben újra és újra megkérdőjelezzük önmagunkat - ami teljesen természetes. Azonban talán egyik területet se övezi akkora bizonytalanság és szorongás, mint a szülőséget.
"Ha ezt csinálom, azzal traumatizálom a gyereket. Ha azt, akkor én égek ki. Ha a harmadik opciót választom, a házasságom bánja..."
Ismerős az őrlődés? Ha te is gyakran tűnődsz azon, hogy jó szülő vagy-e, hadd nyugtassalak meg. Ha már rákattintottál erre a cikkre, az valószínűleg azt jelzi, hogy rendelkezel annyi önreflexióval, ami szükséges ahhoz, hogy hozd a Winnicott által definiált "elég jó" szintet, azaz ki tudd elégíteni a gyermeked érzelmi szükségleteit.
Hogy megtámogassalak ebben az érzésben, hoztam számodra pár olyan megerősítést, amely a klienseimmel folytatott közös munka során újra és újra előjön, mint a szorongás táptalaja.
1.) Teljesen oké, ha néha sírsz, kiabálsz, kiakadsz, összeomlasz, vitázol a pároddal a gyerek előtt. Akár az is, ha egy nehezebb időszakban mindennaposan. Egy gyerek attól még nem lesz traumatizált, hogy ezeknek a szemtanúja. Amennyiben utána megtörténik a konfliktus feloldása, és a saját szintjén való elmagyarázása, akkor ebből annyit fog megtanulni, hogy az érzései biztonságos közegben megélhetőek és lecsillapíthatóak.
2.) Néha a legtöbb, amit adhatsz az, hogy egyszerűen túléltek egy napot. Lehet, hogy fut a háztartás, tornyosulnak az elintézni valók, az idegeid pedig cérnaszálon lógnak. Ekkor jusson eszedbe, hogy a teendők megvárnak, a világ pedig nem dől össze, ha egy ilyen nap bekuckóztok, és egymásból töltekeztek akár mirelit pizza és mese vagy sorozatmaraton mellett.
3.) Nincs olyan, hogy tökéletes szülő. Igen, a tökéletesen megkomponált képeket feltöltő influenszer, a pszichológus, és a pedagógus is legalább annyit hibázik, mint te. A jó hír, hogy a gyereknek nem is egy tökéletes kirakatszülőre van szüksége, hanem olyanra, aki elérhető számára.
4.) Nem önzőség az, ha néha magad és a párkapcsolatod priorizálod. És ez a gyerek születésétől igaz, nem csak akkor, ha elér egy bizonyos életkort. Anyának és apának is jár a pihenő, és azzal, hogy szülőkké váltok, még (ideális esetben) nem szűntök meg létezni a párkapcsolatban. Ne ostorozd magad, ha teszel azért, hogy a szülői szerepeden kívül is létezz!
Komment írása