Szülő-csecsemő konzultáció

Altatási nehézségek, etetésproblémák, sokat síró csecsemő: a tapasztalatok azt mutatják, hogy ezek azok a gondok, amelyek a 0-3 éves kisgyereket nevelő családokat a leggyakrabban foglakoztatják. Ezeket a nehézségeket közös szóval regulációs zavaroknak nevezzük, mert bár sokféle tünetben nyilvánulhatnak meg, mégis egy közös jellemző összeköti őket. Ez pedig az, hogy a kisbaba vagy kisgyermek és szülei valami miatt nehezen találják meg azokat a lehetőségeket, módokat, hogy az adott területet mindkettőjük számára megfelelően szabályozzák.

A szülő-csecsemő konzultáció egy olyan, koragyermekkorban alkalmazható, tudományosan megalapozott prevenciós és intervenciós módszer, amely a csecsemő- és kisgyerekkori pszichés és regulációs zavarok (pszichoszomatikus megbetegedések) gyógyítására, de legalábbis enyhítésére alkalmas.

Mit jelent ez a meghatározás?

A regulációs zavarok megnevezés alatt a koragyerekkori, elsősorban 0-3 éves korosztályt érintő pszichoszomatikus problémákat értjük. Ez olyan zavarokat jelent, amelyek testi vagy viselkedéses tüneteket okoznak, de nincs a hátterükben organikus eltérés, vagyis orvosi vizsgálatokkal kimutatható kóros elváltozás, betegség.

A regulációs zavarok ilyen pszichoszomatikus problémának tekinthetők. Ebbe a csoportba sorolhatók a kisbabák, kisgyermekek olyan gyakori nehézségei, mint alvászavarok, sírás, nyugtalanság, hasfájás, tartósan fennálló hasmenés, hányás, evési és etetési problémák, tartósan fennálló érthetetlen lázas állapotok.

Ezeknek a problémáknak a tünetei a mai napig ismertek a köztudatban („hasfájós csecsemő”, „háromhónapos kólika”, „rossz evő” stb.), de sokszor még a szakemberek között is elsődlegesen nevelési problémának számítanak („nem kell felvenni, mert akkor elkényeztetjük”, „válogatós”, „majd eszik, ha igazán éhes lesz”), így kezelésükkel a családok sokszor magukra maradnak. Sok esetben a problémák nem múlnak el maguktól, hanem fennmaradva később súlyosabbá válhatnak.

A szülő-csecsemő konzulens olyan, speciálisan képzett szakember, aki képes a koragyerekkori regulációs problémák, pszichoszomatikus megbetegedések minél korábbi felismerésére és a szülőkkel szorosan együttműködve segítséget nyújthat a nehézségek későbbi fokozódásának megelőzésében. Így a kezdeti tünetek felismerésének hatására időben elkezdett konzultáció segíthet elkerülni, hogy a megoldatlan problémák később viselkedészavarként, vagy pszichoszomatikus betegségekként jöjjenek felszínre – ez a szülő-csecsemő konzultáció megelőző, prevenciós funkciója.

Előfordulhat, hogy a konzulens akkor kerül kapcsolatba a szülőkkel, amikor egy adott probléma már nagyobb gonddá alakult. Ezekben az esetekben a szülő-csecsemő konzulens szakember segítséget nyújthat abban, hogy a problémák enyhüljenek vagy megszűnjenek, a szülők élete tehermentesebbé váljon. Ekkor intervencióról, vagyis szakember általi beavatkozásról beszélünk, ami természetesen prevenció is egyben, hiszen még mindig elkerülhető általa, hogy a nehézségek tovább fokozódjanak és egyre nagyobb területekre terjedjenek ki.

Miben különbözik szülő-csecsemő konzultáció a pszichoterápiától?

A szülő-csecsemő konzultáció egyik nagyon nagy előnye, hogy a pszichoterápiánál  jóval rövidebb ideig tart. Míg előbbi hónapokig, évekig is elnyúlhat, a konzultáció esetében általában néhány alkalom (5-10) is elég lehet ahhoz, hogy a szülők új belátásokat szerezve másképp reagáljanak csecsemőjük vagy kisgyermekük jelzéseire, így a tünetek hamar rendeződhetnek.

Hogyan zajlik a szülő-csecsemő konzultáció?

A konzultáció előtt:

A szülő-csecsemő konzultáció olyan módszer, amely a 0-3 éves korú csecsemők és kisgyermekek regulációs zavarai mögötti kapcsolati, pszichés folyamatok középpontba állításán keresztül kezeli a nehézségeket. Ezért ez a módszer kizárólag pszichológiai megközelítésű, orvosi vizsgálatot nem tartalmaz. Csak olyan problémákkal tud foglalkozni, amely mögött nincs organikus eltérés, esetleg betegség. Éppen ezért a konzultáció megkezdése előtt minden esetben szükséges a kisbaba vagy kisgyermek orvosi kivizsgálása.

Ki vesz részt a konzultáción?

A szülő-csecsemő konzultáció alapelve az a nézet, mely szerint a csecsemő nem létezik önmagában, mindig csak az őt gondozó személlyel szoros kapcsolatban Így a problémái sem léteznek magukban, ezeknek megértése csakis a gondozói környezet, vagyis szüleinek megértése által lehetséges.

Ez azért is van így, mert bár a tünetek általában a kisbaba vagy kisgyermek problémáiként jelennek meg, egy kisgyermek nem tud egy segítő kapcsolatban partner lenni. A szülő-csecsemő konzultáció mindig a szülővel és a gyermekkel együtt zajlik.

A kisbaba vagy kisgyermek jelenlétén kívül nagyon fontos, hogy lehetőség szerint az apa is részt vegyen a konzultációs üléseken, legalábbis az első alkalmon. A csecsemő problémái nem az anyával kapcsolatos kontextusban, hanem a szüleivel való kontextusban érthetők meg igazán – így az apa éppúgy idetartozik, mint az anya.

Felhasznált irodalom:

• Hédervári-Heller É. (2008): Szülő-csecsemő konzultáció és terápia. A viselkedészabályozás zavarai csecsemő- és kisgyermekkorban. Animula, Budapest.
• Stern, D. N. (2004): Az anyaság állapota. Animula, Budapest.
• Winnicott, D. W. (2004): A kapcsolatban bontakozó lélek. Új Mandátum Könyvkiadó, Budapest

A leírást Dr. Fábián Henriette pszichológus küldte be, kattints ide, hogy megtekintsd a szakember adatlapját!