Meditáció keresztény módra

Ebben a cikkben egy keresztény imamódot mutatok be. Az imát "működtető" egyik erő a gyógyító kapcsolat, ami az olvasó számára már ismerős lehet.

Ami kapcsolatban romlott el, az kapcsolatban gyógyul! 

A pszichológia és a keresztény hit is ezen az elven alapul. 

Emiatt nem elég, ha csak olvasunk, podcast-eket hallgatnunk a lelki elakadásainkról.

Egy kapcsolat azért hoz mély változást, mert a találkozás során az érzelmeinkre reagál a másik, és egy teljesen új tapasztalatunk lesz magunkról, és az emberekről. Ha a pszichés elakadásainkon dolgoznánk, össze kell hát szedni bátorságot, és keresni kell egy szimpatikus mentálhigiénés szakembert, pszichológust, terapeutát, csoportot.

Az istenkapcsolat is egy gyógyító kapcsolat, sőt, a keresztények számára az élet alapja. Bibliai hasonlattal élve víz minden élő számára.

Itt is szükség van a személyes találkozásra,

arra, hogy a saját szavainkkal megszólítsuk Istent,  

és fontos még, hogy keressünk egy keresztény közösséget, ahova eljárunk - imacsoportot, házicsoportot, Alpha kurzust, lelki hétvégét, stb. Gondoljunk arra, hogy Jézusnak is volt egy szűkebb tanítványi köre, akik több évig vele éltek. Így lettek ők apostolok, akik az egész világon hirdették a megváltás örömhírét.

A lelki fejlődést kutatta a jezsuita rend alapítója, Szent Ignác. Szerinte Isten sokféle módon szólhat hozzánk. A gondolatainkon keresztül szól, amikor különösen megérint egy gondolat - lehet éppen a Biblia, az igehirdetés, vagy egy beszélgetés kapcsán. Szól még az érzelmeinken keresztül, természeti képekben, más emberek által, és minden módon, ahogyan csak meg lehet szólítani egy embert. Ő ismer a legjobban: van, hogy azzal nyűgöz le, hogy pontosan a mi életünkről beszél valaki, aki értünk imádkozik, pedig elvileg nem tudhatja, mit kérdeztünk Istentől. Jezsuita lelkigyakorlaton kipróbálhatjuk ezeket az imamódokat.

Képmeditáció

Az imához, elcsendesedéshez képeket is használhatunk. Íme egy képmeditáció! A zavartalan imához keressünk egy helyet, és találjuk ki, mennyi időt szánunk az imára (5-30 perc).

Tudatosítom, hogy Isten jelenlétében vagyok. 

Elé hozom, hogy milyen érzelmekkel, milyen szívvel vagyok itt előtte.

Teret engedek Istennek, hogy ezeken a képeken keresztül szóljon hozzám.

Végignézem  a képeket (a cikk alatt), és megfigyelem, hogy mi jut eszembe róluk, milyen érzéseket hoznak elő. Felteszek egy kérdést Istennek az életemmel kapcsolatban, ami a képekről az eszembe jut. Kérem azt az ajándékot, amire vágyom: egy lelki ajándékot, vagy valamit az életemmel kapcsolatban.

Most újra végignézem a képeket. Elidőzök Isten jelenlétében annál a képenél, igénél, (lehet többnél) ami megérintett.

Figyeljek meg minden apró részletet, oda is képzelhetem magam a feltámadás helyszínére. Hogyan hat rám? Mit vált ki bennem?

Hangosan ki is mondhatom, magamban ismételgethetem az igét. Hagyom, hogy átformáljon az igazsága.

Végül Jézussal beszélgetek arról, hogy mit hozott fel bennem ez az ima. Mintha egy baráttal beszélnék, elmesélem neki, hogy mi van most bennem, őszintén. Kérhetek, kérdezhetek tőle, az örömömet, bánatomat, haragomat is kifejezhetem. Odafigyelek a válaszára.

Dicsőség neki, aki meghalt értem, és feltámadt!

Leírhatom, mit kaptam az imában.