Majd, ha fagy! – Miért nehéz dönteni?

Naponta számtalanszor kerülünk döntési helyzetbe. Egyszerű és jóval komolyabb dolgokról határozunk nap mint nap: mit vegyünk föl, mit ebédeljünk, bevállaljuk-e a hétvégi helyettesítést, elmenjünk-e a buliba, megvegyük-e a kiszemelt nadrágot, fölmondjunk-e a munkahelyen…Van, aki még a legnehezebb kérdésekben is (viszonylag) könnyen jut dűlőre, másnak az egyszerűbbekben is nehéz elszánnia magát.

És van olyan is, aki a „sorsra” hagyja – lesz, ahogy lesz felkiáltással. Ha belegondolunk, akkor ez a nem-döntés is döntés: úgy határozunk, hogy nem mi irányítjuk a dolgok menetét, hanem másra hagyjuk azt. Ez sokaknak nagy megkönnyebbülés, hiszen, ha félresikerül valami, akkor nyugodtan mondhatja azt: nem is én akartam, nem tehetek róla.

Előfordul, hogy valamilyen feltételhez kötjük a döntésünk: ha valami teljesül, akkor majd így és így cselekszem. Ez is segít elodázni a döntést. Ott van a menekülőút, hogy valami külső dologhoz kapcsoljuk. Fontos, hogy ez nem rossz dolog, hisz sok helyzetben szükség van arra, hogy a körülmények is megfelelőek vagy legalább kielégítőek legyenek.

De mitől nehéz dönteni? Egyrészt a döntés felelősséggel is jár: az elhatározásnak következményei vannak. Ha a következmények negatívak is lehetnek, érthető, ha nem szívesen vállaljuk ezeket. Márpedig teljes bizonyossággal sosem tudhatjuk, hogy a nem lesz negatív folyománya valaminek.

Másrészt, ha egy valami mellett elköteleződünk, az összes többi lehetőségről lemondunk. Ez is szorongató érzés lehet. Hisz nem tudhatjuk mindig teljes bizonyossággal: jó-e a döntésünk. Sokaknak jelent stresszt, hogy túl nagy a kínálat, túl sok mindenből választhatnak. Úgy érezhetik: amit nem választanak, abból kimaradnak, az elveszik a számukra. És maradhat az érzés: hátha jobb lett volna másként dönteni. Gondoljunk csak bele: a ’80-as években csupán két tévéadó volt Magyarországon. Volt olyan idő, amikor hétfőn nem volt tévéadás. Volt délelőtti és délutáni műsor- a kettő között pedig adásszünet. Hogy mit nézzen este a család, azt kettőből lehetett kiválasztani. Ma, ha valakinek nincs kábeltévéje, az is tucatnyi adó műsorából válogathat…

A döntéseinkkor érdemes minél alaposabban végiggondolni: mire is van igazából szükségem, mi az, amit meg tudok érte tenni, milyen erőforrásaim vannak, milyen kifutása lehet az egésznek. Mit tudok tenni, ha balul sül el? Az is segít, ha nem a világon lehető legjobb döntést kergetjük, hanem csupán az elég jó döntést: amely kielégíti vágyainkat, elképzeléseinket, amellyel úgy érezzük, hogy elégedettek tudunk lenni.