A korai szülő-csecsemő kötődés minősége hosszú távon befolyásolja a gyermek későbbi bensőséges viszonyainak és társas kapcsolatainak fejlődését. Az első kötődési személy általában az anya, de ez nem szükségszerű, bármilyen gondozó betöltheti ezt a szerepet, aki folyamatosan jelen van a gyermek környezetében.
A szociális kompetencia fejlődésének kiindulópontját a családban átélt élmények adják és sorsdöntő szerepe van az anya-gyermek kapcsolat minőségének. Az első életévben az anya szenzitív, gondoskodó magatartása a csecsemőben az alapvető bizalom, remény átélését idézi elő, míg ellenkező esetben a bizalomhiányt, későbbi életkorokban súlyos pszichopatológiás tüneteket is okozhat.
Az emberi fajra jellemző, vele született szükséglet az egy vagy néhány személyhez fűződő kötődés kialakítása, amely az élet első néhány évében formálódik a szülőkkel való folyamatos interakciós tapasztalatokon keresztül. A szülőnek a csecsemő jelzéseire adott válaszai összegződnek interakciós tapasztalatként és ennek alapján az első életév végére specifikus mentális reprezentációt alakít ki a szülőről, a gondozóval való kapcsolatáról és önmagáról. Az anya-gyermek közötti érzelmi kötelék színvonala befolyásolja a későbbi társas helyzet alakulását is.
A cikk hamarosan folytatódik
Pakai-Szűcs Réka klinikai pszichológus, családterapeuta-jelölt
Kiemelt szakemberek a témában
-
Szalkai Réka
Pszichológus
-
-
-
-
-
-
-
Dengyel Kinga
Klinikai szakpszichológus, Környezetvédelmi szakpszichológus
-
-
Kiss-Tóth Petra
Pszichológus, Szervezet és vezetőfejlesztő és munkapszichológia szakpszichológus
Budapest és Pomáz
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
Komment írása