Kiknél hatékony a kognitív viselkedésterápia?

Kiknél hatékony a kognitív viselkedésterápia?

A depresszió és a szorongásos zavarok kezelésében alkalmazott kognitív viselkedésterápia (CBT) hatékonyságához ma már nem fér kétség. Az Egészség és Klinikai Kiválóság Nemzeti Intézete (The National Institute for Health and Clinical Excellence, NICE), az NHS szervezete, amelynek székhelye Londonban és Manchesterben található. 1999. április 1-én alakult azzal a céllal, hogy minden ember hozzáférjen az őt megillető legmagasabb szintű egészségügyi ellátáshoz. A NICE kezelési irányelvei szerint a depresszió és a szorongásos zavarok esetében a kognitív viselkedésterápia (CBT) az egyik elsődlegesen választandó kezelési mód.  

Ugyanakkor a hatékonyság kutatások arra is rámutattak, hogy ugyanazon betegségben szenvedő embereknél nem egyformán hatásos a CBT kezelés. Eleinte próbálták a páciensek sajátosságait (pl. házas) vagy a betegség súlyosságát, időbeni jellemzőit feltárni, azonban a kezelések eredményességét illetően, ezen változók vizsgálata során a kutatók egymásnak ellentmondó eredményeket kaptak. Abban mindannyian egyetértünk, hogy a pszichiátriai kezelések tervezése szempontjából nagyon fontos lenne, ha előre lehetne jelezni, hogy mely betegek esetében lehet sikeres a terápia. A sikeres CBT terápia hátterében álló okok felderítése céljából a kanadai McGill Egyetem Pszichiátria Tanszéke kutatást indított, 256 depresszióval és szorongásos zavarokkal diagnosztizált páciens bevonásával. Első lépésként az egyetem munkatársai létrehoztak egy kérdőívet, mely a rövid-távú kognitív terápiára való alkalmasságot vizsgálta (Suitability for Short-Term Cognitive Therapy, SSCT). A kérdőív egy félig strukturált klinikai interjún alapszik, 10 tételből áll, melyeket egy 5 fokú Likert skálán lehet értékelni. A kérdőív 10 releváns pszichológiai változót vizsgál, melyek segítségével felmérhető, hogy a páciens

• speciális problémahelyzetekben milyen mértékben fér hozzá automatikus gondolataihoz,
• képes -e felismerni és megkülönböztetni múltbeli és jelenbeli érzéseit, 
• milyen mértékben érzi magát felelősnek a saját gyógyulásáért, és milyen mértékben hárítja a változás felelősségét külső tényezőkre,
• mennyire képes hinni a kognitív viselkedésterápia észszerűségében, és mennyire tartja annak feladatait értékesnek és relevánsnak a saját problémáját illetően, 
• képes-e terápiás szövetség kialakítására a szakemberrel, 
• képes-e terápiás kereteken kívül másokkal bizalmas, számára jelentőségteljes kapcsolatokat kialakítani és fenntartani, 
• milyen mértékben optimista vagy pesszimista a kezelés kimenetelét illetően, 
• milyen mértékben képes egy adott témára összpontosítani és abban elmélyülni, 
• milyen régóta küzd az adott betegséggel, mióta van diagnózisa,
• mindennapi működése során milyen mértékben vannak jelen olyan pszichológiai folyamatok, viselkedések melyek szorongáscsökkentők és elősegítik pozitív énképének fenntartását.

Az említett skálát több más vizsgálatban is alkalmazták és kiderült, hogy a terápiából való lemorzsolódás azoknál a betegeknél a legerősebb, akik kevésbé érezték felelősnek magukat állapotuk javulásáért. Pozitív személyiségbeli tényezők fennállása (pl. optimista hozzáállás az ellátás eredményét illetően) jobb terápiás eredménnyel járhat.  

A McGill egyetem kutatásában résztvevő betegek átlag életkora 37, 2 év volt (17-69), demográfiai adataikat tekintve heterogén csoportról beszélhetünk. Kiemelendő, hogy a páciensek 71 százaléka részesült már korábban pszichoterápiás ellátásban. A vizsgálatban résztvevőkkel tüneteik súlyosságának feltérképezése céljából a Klinikai Globális Benyomás skálát (CGI) is kitöltették. A teszt eredménye kimutatta, hogy a terápiás ellátást megelőzően a betegek túlnyomórészt mérsékelt súlyosságú szorongásos és hangulati tünetekkel küzdöttek.  A két kérdőív felvételét követően a betegek heti rendszerességű, egyéni problémáikra fókuszáló, az aktuálisan fennálló kórképük tudományosan igazolt kezelési modelljének megfelelő kognitív terápiás ellátásban részesültek, átlagosan 19 héten keresztül. A terápiát követően a Klinikai Globális Benyomás skálát ismételten kitöltették a részvevőkkel, majd a kapott adatokat változatos statisztikai eljárásokkal feldolgozták és az eredményeket ismertették. 

A statisztikai próbák alapján a rövid kognitív terápiára való alkalmasságot vizsgáló kérdőív (SSCT) 10 tétele két külön faktorba rendeződött. Az egyikbe a kognitív viselkedésterápiás folyamatban való részvétel képességét mérő itemek (pl. a kliens saját gondolataihoz, érzéseihez való hozzáférésének képessége); a másikba pedig a folyamat szempontjából releváns attitűdöket (pl. elköteleződés képessége, pozitív hozzáállás) vizsgáló tételek tartoztak. Az eredményekből kiemelendő, hogy a kognitív terápiás folyamatban való jobb részvételi képesség, a tünetek súlyosságának nagyobb mértékű csökkenésével járt együtt. Érdekes módon a terápiás folyamatban való jobb részvételi képesség akkor is együtt járt a tünetek csökkenésével, ha a beteg kognitív terápia iránti attitűdje negatívabb volt. 

A kutatás eredménye szerint a CBT sikeressége elsősorban a betegek kognitív viselkedésterápiában való részvételének általános képességétől függ. Azon betegek számára lehet igazán sikeres a CBT kezelés, akik képesek saját gondolataikhoz, érzéseikhez hozzáférni, valamint múltbeli és jelenbeli érzéseiket szét tudják választani. 

A kognitív viselkedésterápia mögött meghúzódó koncepció az, hogy a gondolatok és érzések alapvető szerepet játszanak a viselkedésben. A CBT célja, hogy megtanítsa az embereket arra, hogy bár nem tudják irányítani az őket körülvevő világ összes aspektusát, átvehetik az irányítást a dolgok értelmezésében és azok kezelésében. A kognitív viselkedésterápia mindkét féltől aktív részvételt kíván. A kliens például a heti rendszerességű ülések közötti időben gyakorlati feladatot is kap a szakembertől, melyet a soron következő ülésen átbeszélnek. A konzultációk során először a kliens negatív automatikus gondolatait (NAG) térképezzük fel. A terápia során az irracionális és szenvedést okozó gondolatok racionálisabbá alakítására a kliens (napló és egyéb kognitív technikák alkalmazásával, viszonylag rövid időn belül), képessé válhat. Az a tapasztalat, hogy a negatív automatikus gondolatok reálissá strukturálása pozitív változást okoz a kliensek gondolkodásmódjában és viselkedésében, ezáltal csökkennek szorongásos és negatív hangulati tüneteik. Az eddigi kutatási eredmények arra utalnak a CBT hatása hosszútávon fennmarad. 

Felhasznált források: 

Renaud, J., Russell, J. J., & Myhr, G. (2014). Predicting who benefits most from cognitive‐behavioral therapy for anxiety and depression. Journal of clinical psychology, 70(10), 924-932.

https://semmelweis.hu/klinikai-pszichologia/betegellatas-es-szakmai-profilok/terapiak/kezelesi-iranyelvek-nice/