Pszichiátria
A pszichiátria, leánykori néven elmegyógyászat, az orvostudomány egyik ága, bár ma már egyre inkább uralkodik az a nézet, hogy a pszichiátria nem része a medicínának, mert csak megfigyel, kiemel és elkülönít. Ez jó jellemzése is a döntően biológiai szemléletű tudományágra, mely a kóros elmeállapotokat pszichofarmakonokkal gyógyítja. Megkülönböztetünk kis pszichiátriai kórképeket, ezek a szorongásos zavarok (régebbi néven neurózisok), ezek tagolódnak generalizált szorongásra, kevert affectiv-szorongásos kórképekre, pánikbetegségre, különböző fóbiákra, kényszerbetegségekre (obsessiv-compulzív zavar), stb. Itt anxiolytikumok (feszültségoldók) és esetenként antidepresszánsok (hangulatjavítók) adása jön szóba. A nagyobb pszichiátriai kórképekhez sorolandók az affectív zavarok, azaz a hangulati élet zavarai. Ezen a különböző alfajú depressziókat és a mániás kórképeket, valamint a bipoláris zavarokat értjük.
A személyiségzavarok külön kategória, számos alfaja van, az enyhébb alkalmazkodási zavaroktól egészen a súlyos Borderline-zavarokig terjed a spektrum. A disszociatív zavarok legjelesebb képviselője a multiplex személyiség. A nagy pszichiátriai kórképek az ún. pszichotikus megbetegedések, ilyen a paranoia pura, a paranoid zavarok, ezekre többnyire üldöztetéses és nagyzásos téveseszmék a jellemzőek. A klasszikus elmebetegségek természetesen a schizophreniák, azaz a hasadásos elmezavarok. Ezekben a személyiség egésze betegszik meg, hallucinációk, téveszmék, kusza beszéd és gondolkodás jellemzik a zajlások időszakában. Ezeket pozitív tüneteknek nevezzük. Ezen túl affektív zavarok, ambivalentia, érzelmi elsivárosodás, kognitív zavarok mutatkoznak. A hangulatzavarokat hangulatjavítókkal (SSRI, SNRI, SDRI, SSNRI), hangulatstabilizátorokkal, a mániás fázisokat lítiummal kezeljük.
A pszichotikus állapotokban (valósággal való viszony megszakad) antipszichotikumok adandók (I. típusúak és II. típusúak). Természetesen jelentős kórképek a függőségi állapotok is, beleértve a megvonási tüneteket. Az organikus pszichiátriai kórképek eldifferenciálkása a funkcionális kórképektől nagy körültekintést igényel. Napjainkban a szellemi hanyatlással járó Alzheimer-kór is egyre gyakrabban kerül intézeti kezelésre. Ma már széles spektrumú gyógyszerek állnak rendelkezésre, melyek azonban a szofisztikáltabb pszichoterápiás megközelítést nem helyettesíthetik. Olykor még bevetésre kerülnek a régi „durva” eljárások, mint az ES, de csak gyógyszerrezisztens esetekben. A pszichiátria a megújulás útjára lépett, ötvözni szeretné a különböző terápiás repertoárokat, igazi evidence based tudománnyá kíván alakulni.