Így veszítjük el az önbecsülésünket

1. Nem vagyunk őszinték, titkolózunk: Rejtegetjük sebeinket. A cikis helyzetekkel általában nem az problémánk, hogy megtörténik, hanem az, hogy mások ennek a szemtanúi, vagy attól tartunk, hogy kiderül és előre rettegünk a pillantásoktól. Minél nagyobb ez a titok, annál jobban szeretnénk takargatni és annál több erőfeszítést ölünk bele a titkolózásba. Azonban a folytonos rejtegetés energiát igényel, miközben belül egyre kisebbnek és kisebbnek érezzük magunkat: csak ki ne derüljön! Minél nagyobb a titok vagy a trauma, annál jobban szeretnék meg nem történné tenni, elfelejteni. Viszont itt érvényesül a fordított pszichológia: minél jobban a szőnyeg alá akarjuk söpörni, annál jobban a hétköznapok részévé válik. 

2. A kibeszélő és összehasonlító show: időnként olyan jól esik egy kis pletyka. Olyan jól esik panaszkodni, kiönteni a szívünket. De ez könnyen rossz szokássá is válhat, ha a „kibeszélés” célja az önbizalom látszólagos felépítésévé válik, azaz elhangzik a „bezzeg én, vagy bezzeg mi”. Ekkor ne várjuk el, hogy megerősödik az önmagunkba vetett hit. Ha az önbizalmunkat arra alapozzuk, hogy mások milyenek, mit értek el és hozzájuk hasonlítjuk magunkat ingatag lábakon állunk.

Másik gyakori ok, ami bénultságunkat okozza, ha összehasonlítjuk a teljesítményünket valaki olyannal, aki látszólag elért már mindent, amit szeretnénk. Az ideál mellett kicsinek érezzük magunkat, tompultan ácsorgunk céljaink előtt, nincs merszünk lépni felé, mert csak annyit látunk, hogy a nagy ideál árnyékából nehéz felnyújtózni a végcél felé. Miközben elfelejtjük, hogy a hegyet ő sem egyetlen lépéssel mászta meg.

3. „Én vagyok az ALFA.” Azaz magabiztosságunkat csak az határozza meg, hogy milyen pozíciót töltünk be egy állásban, vagy éppen külsőségeinkben mennyire felelünk meg mások elvárásainak. Ha önbecsülést csak azt határozza meg, ha a státuszért vívott harcban hol állunk, akkor kétszeresen is rossz lóra tettünk. Egyrészt ezeket külső viszonyítási alapokat (pozíció, szépség, ruhák) bármikor elveszthetjük. Másrészt, ha így látjuk a világot, akkor ezt másokkal is érzékeltetni fogjuk. Ha magamat mások fölé rendelem, akkor ők alulértékelve érezhetik magukat, ez pedig kihat minden kapcsolatra.