Van az a kedves játék, mikor a gyerekek felállnak egymás mellé, az első kitalál egy mondatot, majd a mellette álló fülébe súgja. Az ugyanígy tesz, majd az utolsó hangosan kimondja a mondatot. Illetve azt, ami maradt belőle. Vagy amivé alakult. Olykor azt hiszem, a párkapcsolatokban is egészen mást hallunk, mint amit a másik mond nekünk.
Van egy egészen egyszerű tollas gyakorlat. A pár egyik fele kap egy tollat. Elmondja az adott helyzettel kapcsolatos megéléseit. Olyan 1-2 mondatonként megáll, átadja a tollat a másik félnek, hogy az ismételje meg az elhangzottakat. Visszakerült ezután a toll a beszélőhöz, aki kijavítja a másikat, ha az nem pont azt mondta vissza, amit ő. Ezután ismét nekifut az ismétlő. Így haladnak előre, majd persze fordulnak a szerepek.
A megértés tapasztalata - még ha konstruált is a helyzet -, ez jelenhet meg a gyakorlat során. Mert innen lehet tovább lépni. Ha mindenki a maga bunkerében ücsörög, akkor könnyen állóháborúvá változhat a szituáció. Amennyiben hajlandóak vagyunk azonban megtenni - az egyébként kockázatos - lépést, miszerint elhagyjuk a magunk jól ismert világát, és elkezdünk a másik lencséjén keresztül nézelődni, akkor megérthetjük az ő gondolatait, érzéseit, és közelebb kerülhetünk egy megoldáshoz. Ami az ő világában, és a miénkben is megnyugvást hoz.
A kérdés, hogy hajlandóak vagyunk-e erre?
Kiemelt szakemberek a témában
-
Szalkai Réka
Pszichológus
-
-
-
-
-
-
-
Dengyel Kinga
Klinikai szakpszichológus, Környezetvédelmi szakpszichológus
-
-
Kiss-Tóth Petra
Pszichológus, Szervezet és vezetőfejlesztő és munkapszichológia szakpszichológus
Budapest és Pomáz
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
Komment írása