Harmonikus házasság – boldog család

A párkapcsolat kérdésköre egyébként sem egyszerű, pláne akkor nem, ha a házasságot követően gyerek(ek) is érkeznek a családba, mellyel a szülők kapcsolata is új alapokra helyeződik – ezt a problémát minden kialakuló család átéli.

Nincs mit szépíteni rajta; ki kell mondani, hogy amint megvan a hőn áhított férj, a biztonságot adó fészek melege, és a kis trónörökös is megszületett, az ember lányának szeme fénye és életének legfőbb felelőssége a gyermek nevelése lesz, mely sajnos hajlamossá teheti őt az ellustulásra önmagát és a párkapcsolat vagy házasság ápolását tekintve is. Ez pedig bizony hosszú távon a pár elhidegüléséhez, konfliktusokhoz és akár váláshoz is vezethet, és mindegyik opció jelentősen megnehezítheti a gyermek gyerekkorát vagy kamaszkorát és erősen rombolhatja az életbe vetett biztonságérzetét. A párkapcsolati problémák kialakulásáért pedig mindkét fél ugyanolyan mértékben felelős. A konfliktusok pedig gyakran erednek a kommunikáció hiányából és önmagunk alávetéséből, elvesztéséből. De mit is értsünk ezalatt?
Érdemes lehet elgondolkodni rajta, hogy vajon mennyire vagyunk képesek önmagunkat megélni és felvállalni a kapcsolat elején vagy amikor már benne vagyunk.

Persze, kompromisszumra szükség van, de támogatjuk-e önmagunkat és a párunkat abban, hogy hitelesen önmagunk legyünk, vagy hogy hiteles önmagunkká váljunk? Felvállalhatjuk-e életünket, céljainkat egymás előtt álarcok nélkül? Szeretjük-e a másikat annyira, hogy megóvjuk attól, hogy szándékosan fájdalmat okozzunk neki? Feltételezzük-e, hogy mindezt ő is megteszi értünk?

Az édesanyák nagyon gyakran kerülnek abba a helyzetbe, hogy lemondanak saját magukról, idejükről, vágyaikról a gyerekek és (már egy fokkal jobb, bár nem ideális esetben) a férjeik javára is, és feláldozzák a család oltárán saját energiatartalékaikat és feltöltődési lehetőségeiket, céljaikat. Szépen belesimulva a hétköznapi rutinokba, elkezdenek a párjuk elvárásai szerint élni és közben lassan elveszítik a kapcsolatot az igazi önmagukkal. Elfelejtik, hogy a párjuk abba az emberbe szeretett bele, aki egy teljesebb ember volt, és azt is, hogy ezzel a féltett kapcsolatuk boldogsága kerül veszélybe. Mert egy boldog párkapcsolat legfőbb kelléke két önmagát szabadon megélő, boldog, egész ember!

Ön egész embernek érzi magát?

Ha igen, akkor nem lehet gond az sem, hogy a fáradtan hazaérkező férje állandó rossz napjára és kritikusságára válaszul azt adja, amire neki a legnagyobb szüksége van: energiát és szeretetet. Ezáltal egy rossz passzban lévő kapcsolat is gyógyulni kezd és ismét egyre erősebbé válik! Feltéve persze, ha van miből töltekezni.

Problémát jelent, ha ez az energiatartalék nem áll rendelkezésre és ezáltal hagyjuk, hogy a másik fél lehúzzon minket egy negatívabb érzelmi szintre. Attól kezdve minden további energiát és örömöt felemésztenek az egyre rendszeresebbé váló konfliktusok, melyek – ha hagyjuk – egy idő után átveszik az irányítást a kapcsolat fölött. A kapcsolat megmentésére pedig mindig van esély!

Tehát kedves édesanyák, tessék energiával töltekezni! A boldog párkapcsolat és házasság megőrzése érdekében legalább hetente egyszer vagy kétszer (de lehetőleg minél többször) a párjuknak, férjüknek is adjanak lehetőséget a gyereknevelésben és a háztartásban való kibontakozásra azért, hogy 1-2 órát önmagukkal is tudjanak foglalkozni, sportolni, egy forró fürdőt venni vagy bármilyen más módon feltöltődni! Szervezzenek párjukkal is közös programokat, bízzák rá a gyerekeket egy gyerekes barátnőjükre, akinek gyerekeire cserébe egy másik alkalommal Önök is vigyáznak a sajátjaik mellett. Tehát ahogy önmagunkban, úgy párkapcsolatunkban és a házasságunkban is törekedjünk a TELJESSÉG-re, hogy az biztos alapja lehessen a boldog családunknak!

Úgy gondolom, hogy ha két ember kellőképpen szereti és teljesen meg tudja élni önmagát és ezáltal képes szeretni is a párját és hagyni, hogy ő is szabadon megélje önmagát, akkor mindketten szabadok és boldogok lehetnek egy kapcsolatban vagy házasságban. Figyelnünk kell rá, hogy mikor áll elő az a helyzet, hogy nem önmagunkat éljük, és esetleg folyamatos félelem és feszültség van bennünk. Félelem például attól, hogy elveszítjük a másikat, vagy az megcsal minket.

Mi is a félelem? A nevében is benne van, hogy „fél” és nem „egész”! A félelem maga a szeretet, a bizalom és a biztonság ellentéte, es utal arra, hogy nem vagyunk egészek és nem a legbelsőbb hangunk szerint élünk. Nem szabad hagyni, hogy a félelem irányítsa az életünket! A mi felelősségünk, hogy tudatosan a kezünkbe vegyük a saját sorsunkat, és hogy mi határozhassuk meg a kereteket! Vagyis ahelyett, hogy megadnánk magunkat a negatív érzéseinknek, el kell döntenünk, hogy beengedjük-e a félelmet békés otthonunkba, vagy helyette engedjük-e magunknak, hogy szabadon kiteljesedjünk és egésszé váljunk! Utóbbi esetben a félelem értelmét veszti, és nyitottá válik az út a működő és boldog párkapcsolat és házasság felé!

Egy boldog házasság és ezáltal egy boldog család megteremtésével adhatjuk a legtöbb útravalót gyermekeink számára, mely élő példa és érték lesz örök életükre, befolyást gyakorolva későbbi párválasztásukra és saját párkapcsolatukra is. Már csak ezért is érdemes küzdenünk a saját boldogságunkért és a házasságunkért!

A fenti cikk a csaladinapkozi.com oldalon jelent meg 2014. 10. 30-án