Ha érdekel, hogy van a gyerek, nézzük meg, mi veszi körül

A szem a lélek tükre - halljuk, olvassuk (például a közösségi médiában) gyakran. Ha ezen mondás (?) mintájára próbálnánk megfogalmazni egy család és a benne élő gyermek viszonyát, az valahogy így hangzana: a gyermek a család tükre. Szóval a gyerek baja…

… és más esetben kiegyensúlyozottsága is mesélhet a családról, amiben él. A családterápiában evidenciának számít, hogy a család egy rendszer, ami az egyensúlyra - vagy legalábbis létfenntartásra - törekszik. Egy rendszer, melynek tagjai folyamatosan hatnak egymásra. 

Tehát van egy rossz gyerek mondjuk, legalábbis így címkézik fel például a tanárok. Legyen az osztály bohóca (de lehetne bármi más atipikus viselkedéssel járó szerepben), folyamatosan magára vonja a figyelmet, tiszteletlen, hátráltatja az órát. 

Szóval ez látszik a színpadon. A díszlet mögött meg ott van egy válás körül lavírozó szülőpáros, és - ebből fakadóan - rengeteg feszültség.

Hogyan is értelmezhetjük ezt a két tényezőt együtt? Egyfelől nézhetnénk úgy a gyerek rossz viselkedésére, mint egy tudattalan próbálkozás, hogy a szülei házassági konfliktusa helyett ő kerüljön a fókuszba - ezzel is együtt tartván a családot. 

Ám ha ez túlságosan elvontnak látszik, nézzünk meg egy talán könnyebben emészthető verziót. Van egy gyerek, aki iszonyat feszültségben és - hiszen a szülők magukkal és egymással vannak elfoglalva - figyelemhiányban él otthon. Utóbbi okán adja magát pl. az osztály bohóca szerep, éhezi a figyelmet, és igyekszik csillapítani ezt az éhséget. A tiszteletlenségről pedig a zománcedényben forralt víz esete jut eszembe, ami lökdösi a fedőt, hogy valahol távozni tudjon a gőz. Talán ekképpen van ez a gyerek is, az otthoni feszültséget le kell vezetnie valahogyan. Hiszen valahová mennie kell a gőznek, ha odabent már nem fér el, nem?

Ez egyetlen egy példa, ám talán ahhoz adhat valamiféle mankót, milyen szemléletmóddal érdemes megvizsgálni egy gyermek működését.