A gyermeki hazugságról

Amit rosszul tudunk a gyerekekről című könyvben nagyon érdekes dolgora hívták fel a figyelmem az írók. A gyermeki füllentést és hazugságot elemezik s ezzel kapcsolatban kiemelnék néhány gondolatot, amit megosztok olvasóimmal.

"Azzal párhuzamosan, hogy a gyerekek megtanulnak hazugságokat kieszelni és fenntartani, azt is megtanulják, milyen, mikor nekik hazudnak. A folyamat azonban nem úgy zajlik, hogy kezdetben azt hiszik, hogy a hazugsággal semmi gond nincs, és szépen fokozatosan jönnek rá, hogy ez valami rossz dolog. Éppen fordítva. Kezdetben úgy gondolják, hogy az igazságtól való mindenfajta eltérés rossz, és azt tanulják meg, hogy van, ami elfogadható."
A 3-5 éves gyerekek fejében a vágy, valóság és fantázia még nem különül el egymástól. Ebben az életszakaszban, ha elhallgat vagy költői túlzásba esik a gyerkőc, az szinte természetes. Viszont fontos, hogy az igazmondás alapkövét itt rakhatja le a szülő azzal, hogy elvárja és megerősíti azt. 

Hogyan?
Érdemes visszajelezni arról, hogy a gyermek beszámolójának, mi az igaz része. Lényeges a fantázia és valóság között különbséget tenni.
​
​Például: Lehet, hogy te szeretnéd, hogy legyen egy kutyusod, és ezért azt mondtad maminak, hogy veszünk neked egyet születésnapodra, de ez nincsen betervezve egyelőre. Tehát nem igaz, hogy lesz egy kutyusod.
A kisiskolásoknál a hazugságot sokszor erősen büntetik a szülők vagy nagyon heves indulattal reagálnak. A lélektani kutatások szerint sem a lelki, sem a fizikai agresszió nem szünteti meg hatékonyan a hazugságokat, sőt inkább fokozza a késztetést a gyermekben a büntetés megúszását remélve.

Mit csináljon a szülő? 

Frappáns mondatokra van szükség és higgadtságra.
Jelezni kell a realiást. Beszélgessenek a nyugodt pillanatokban arról, hogy olyankor is szeretik, amik éppen rosszat csinál és emiatt dühösek rá. 
Érdemes dicsérni már a nagyobbacska gyerekeket, amikor felelősséget vállal tetteiért. Például, elmondja, hogy lódított vagy rosszat csinált. Ilyenkor az őszinteséget érdemes megerősíteni, de jelezni kell, hogy amit csinált, az viszont nincs rendben. 

Megnézték egy hazugság esetén a gyermek részére melyik a legkedvezőbb visszajelző mondat. Hát, nem az: "Agyon csaplak, ha még egyszer előfordul, hogy csalsz vagy hazudsz nekem!"

Azt találták, hogy a legkedvezőbb és őszinteséget leginkább támogató nagyobbaknál, 6- 14 éves korsztálynál a mondat:
"Nem leszek rád mérges, ha kiderül, hogy lestél (csalás, hazugság), és ha megmondod, az igazat, nagyon elégedett leszek veled." Ez ugyanis nem csak a a büntetlenség ígéretét jelenti, hanem azt is, hogy egyúttal a kegyeinkbe is visszakerül."

A kamaszkor igazi kaotikus időszak érzelmek, felelősségvállalás szermpontjából is. Sokszor nem vállalják tetteik következményét a magukat már nagyon is felnőttnek érző fiatalok. Gyakoriak a hazugságok, füllentések. A titkolózás, határfeszegeetés a kamaszkor természetes része. Azonban a bizalom törékeny ilyenkor. Érdemes belehelyezkedni az ő helyzetükbe, nézőpontot váltani. Higgadtan közeledni. Inkább az a szülőfél beszéljen a gyerekkel, aki nyugodtabban tudja megszólítani.
Ha rossz a kommunikáció szülő - gyerek között érdemes elgondolkozni, hogy nem túl szigorú-e szülő vagy  túl magasak az elvárások?
A kamasz fiatalaokat érdemes bevonni a családi szabályok, házirend kialakításába. Büntetések esetén lényeges titok az egész gyermekkorra vonatkozóan:
következetesnek lenni és reális szintű retorziót kiszabni.
Például az egy hét szobafogság és számítógépmentesség egy betarthatatlannak tűnő megrovás lehet egy nyári időszakban. De egy nap belátható és betartható is.

Érdemes magunkon is elgondolkodnunk.
Milyen képet festünk mi az őszinteségről?
Elvárjuk-e a gyerekünktől, hogy udvariasságból vagy tapintatosságból hazudjon?
Milyen a kapcsolatunk a gyerekünkkel? Nem féltjük-e túl? Elfogadják-e hibáival együtt?
Kifejezheti-e őszintén az érzéseit, véleményét?
Például nem tetszik neki az ajándék, amit kapott vagy nem ízlik neki az étel, amit főztünk. Megtanítjuk-e nekik, hogy a szókimondásból konfliktus származik, mégis jobb, ha őszinte? Vagy elkerülést tanítunk, azt, hogy inkább maradjon csendben vagy mondjon egy kegyes hazugságot?
Mi a felnőtt példa nálatok? Itt megint mindkét szülő hozzáállása, nevelési elvei érvényesülnek. Érdemes közös álláspontra jutni ezzel, mint sok más témával kapcsolatban.

Forrás:
Sheila Cole és Michael Cole - Fejlődéslélektan
Po Bronson és Ashley Merryxman:Amit rosszul tudunk a gyerekekről