Gondolataink fogságában? Ezért figyeljünk az „itt és most”-ra

Mennyire vagyunk jelen a mindennapjainkban? Ez egy nagyon furcsa kérdésnek tűnhet, hiszen természetesen ott vagyunk: dolgozunk, beszélgetünk, sportolunk, sorozatot nézünk… De történt már olyan Önnel, hogy munka közben már a bevásárláson gondolkozott? Vagy folyamatosan azon járt az esze egy beszélgetés alatt, a másik vajon mit gondol Önről? Vagy hiába ment el futni/sportolni, ugyanúgy a tegnapi veszekedés járt a fejében?

Ezek egyáltalán nem szokatlan dolgok. Az emberek többségével nagyon gyakran előfordul, hogy nincs jelen az “itt és most”-ban, hanem belegabalyodik saját gondolataiba, aggodalmaiba, vagy épp emlékeibe, érzéseibe. Ahelyett, hogy arra figyelne, hogy mit tesz éppen, észrevenné, mi történik körülötte vagy benne, csak robot-módra teszi a dolgát és közben agyal.

De mi ezzel a baj? Az elménk nyilván azért hozza elő ezeket a gondolatokat újra és újra, mert nagyon fontosnak érezzük őket. Azonban több hátránya is van ennek:

1. Ha befelé figyelünk, nem tudunk kapcsolódni a másikhoz. Lehet, hogy épp legnagyobb örömét vagy bánatát osztja meg velünk, mi pedig csak fél füllel halljuk. 
2. Másrészt nem tudjuk igazán élvezni, amit épp csinálunk. Hogyan élhetnénk át a kedvenc sorozatunkat vagy egy mennyei vacsora íllatát és ízét, ha épp azon gondolkozunk, milyen feladataink vannak még a hétre. 
3. Ráadásul, ha elveszünk ezekben, akkor többnyire rosszabbul is végezzük a dolgunkat. A tanulás, munka vagy egy szimpla beszélgetés is megsínyli, ha nem figyelünk rá valójában.

Tehát nagyon sok minden veszhet el, ha csak fizikailag vagyunk jelen, de a tudatunk máshol jár. De mit tehetünk azért, hogy ez változzon? Az életünk bármely területén, bármikor próbálhatunk törekedni a tudatos jelenlétre. Nincs más dolgunk, mint észrevenni, hogy mi van körülöttünk, mit látunk, hallunk, tapintunk, mit érzünk a testünkben, pontosan mit teszünk éppen, vagy épp mi történik bennünk. Nem kell mindezekre figyelni – lehet, hogy csak 1-2 dolgot választunk ki (pld. minden figyelmünket a beszélgetőpartnerünkre irányítjuk). A lényeg az, hogy minél többször nyíljunk meg az “itt és most” tapasztalatainak, mert ez hozzásegíthet egy teljesebb, gazdagabb élethez. 

Következő bejegyzésemben erről majd részletesebben olvashatnak.