A kapcsolatfüggőség az a folyamat, amikor minden véleményünket, viselkedésünket, reagálásunkat a másikhoz viszonyítjuk, mindeközben a másiknak akarunk folyamatosan megfelelni. Sokszor úgy érezzük, hogy nem tudnánk a másik nélkül élni. Ez a „kapcsolat” legtöbbször egyoldalú, és ebben a viszonyban általában egyik fél sem elégedett.
A függőség alapja az anya-gyermek szoros kapcsolatából, a kötődésből eredeztethető. Ez egyoldalú kapcsolat, melyben van egy fél (az anya), akitől valaki függ. A másik fél (a csecsemő) a függő, akinek itt az élete függ ettől a személytől.
A társfüggőség ellentéte nem a teljes függetlenség, hanem az, ha elismerjük, hogy kölcsönösen függésben élünk a párunkkal és másokkal, az emberiséggel és az egész világgal.
A kapcsolatok terén nézzük meg, hogy mi az egészséges függés és mi számít függőségnek?
9 lényeges pont adhatja meg a választ:
- A szeretet, az érzelmi kötelékünk kényszerű vagy önmagunk választottuk-e, illetve most hogy érezzük magunkat benne - megszokássá vált, külső kényszerítő körülmények miatt vagyunk a párunkkal vagy szeretetből ?
- A kapcsolatunkban az identitásunk veszélyeztetett vagy szilárd – vagyis tudjuk/merjük önmagunkat adni szabadon, vagy a másiknak szeretnénk megfelelni?
- A párkapcsolat által adott/kapott erő illuzórikus vagy a valóságra épül?
- Viharos érzelmek vagy érzelmi egyensúly jellemzi a kapcsolatot?
- Birtoklási vágy, önzés, a másik kisajátítása, avagy bizalom és elfogadás határozza meg a szerelmi viszonyt?
- Sokrétű támogatást nyújtunk egymásnak, vagy mindig csak az egyik fél ad és a másik elfogad?
- Stabil önértékelés jellemző mindkettőnkre, vagy egymástól várjuk el a személyiségük, önértékelésük megerősítését?
- Ismétlési kényszer – a múlt tüskéi akadályozzák a kapcsolatot; vagy nyitottak vagyunk a jövőre és a fejlődés lehetőségére?
- Félünk az elhagyástól vagy bízunk egymásban és az életben?
Források: onlinepszichologia hu, lelkititkaink hu és Horváth Gábor előadása
Komment írása